A papi hivatásról

Mint minden irodalmi vitában, itt is félreértést okozott az, hogy a hivatás fogalmát más és más értelemben vették. A vocatio fogalma az idők folyamán változott. A nagy tekintélyű Cath. Romanus a vocatio alatt az egyházi rendre való kiválasztást érti a törvényes elöljáró részéről. Ebben rendesen nem kereshetünk különös tényt, mely közvetlenül a kegyelem rendjébe kapcsolódnék. Ez inkább a külső elhívatás, externa vocatio. De mit mondjunk arról a belső elhivatásról, mely megelőzi a külsőt, az egyházi rendre, a szerzetesi életre való elhivatást a törvényes elöljáró részéről? Vajon ez is független a kegyelmi élet tényeitől? Még folyt az irodalmi vita Lahitton könyveiről, még nem hozta meg a bíbornokok bizottsága a döntését, mikor a Gergely Egyetem ünnepélyes teológiai vitát rendezett a divina vocatióról (az Isten általi meghívásról). Gennari bíboros elnökölt. Ha visszagondolok a száz és száz lelkes papnövendék tűzben égő szemére, akik azóta már jórészt befejezték szolgálatukat Krisztus oldalán, úgy tűnik fel előttem, hogy jelen volt a katedra fölött maga az isteni Mester, és áldólag terjesztette ki kezeit az egész hallgatóság fölé, mely azokból állott, akik mind hallották egyszer lelkükben a szót: Veni sequere me. A tétel az volt, hogy az externa vocatiót megelőzi az interna vocatio, a természetfeletti kegyelem, mely az értelem megvilágosításából és az akarat sugalmazásából áll. Az evangéliumi tanácsokra nézve adott az isteni Mester általános meghirdetést az ő evangéliumában, de csak kevesen követik tényleg az evangéliumi tanácsokat. Miért? Mert „nem mindnyájan fogják fel az Igét, hanem akiknek adatott…” (Mt 19,11). A papi élet szépségének meglátása és a vágy ez után az élet után már maga kegyelmi tény. Mikor a püspök, az elöljáró elé kerültünk a felvétel kérelmével, az ő szeme elé csak a tiszta szándékunkat és a papi élet gyakorlására vonatkozó alkalmasságunkat hoztuk. De ez a tiszta szándék hogyan alakult ki bennünk? A kegyelmi élet tényei nyomán. Micsoda megnyugtató gondolat erről emlékezni a kenyér színe alatt rejtőzködő isteni Mester előtt.

    (Részlet az Alázatos szolgálat címmel a Don Bosco kiadónál 2007-ben megjelent,a püspök beszédeit tartalmazó kötetből.)