Friss hír, hogy Ferenc pápa kitűnő minőségű biciklit kapott ajándékba a Mercedes cég képviselőitől. Miért éppen azt? Talán azért, mert a szegénységet és egyszerűséget hirdető egyházfőnek nem is lehet luxusautót ajándékozni, vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy nagy az esélye annak, hogy nem fogja elfogadni. Ezt ismerhették fel az ajándékozók, sőt nemrég Róma új polgármestere is biciklivel látogatott el a Vatikánba. Úgy látszik, valami már hozzá is eljutott a pápa üzenetéből.
Ferenc megválasztása óta nagyon erősen hat környezetére, és egyre bátrabban remélhetjük, hogy így lesz ez a világegyházban és az egész világon is. Szép lassan mindenki megismeri és elfogadja (de legalábbis tudomásul veszi) a stílusát, gondolkodásmódját. Aki csak kapcsolatba kerül vele, gyorsan megtapasztalja közvetlenségét, szerénységét, azt is, hogy nála nem számít az autó márkája, sőt a metrón, az emberek között jobban érzi magát, mint külön utazva. Tudjuk, hogy valószínűleg sohasem fog beköltözni a pápai lakosztályba, nem szereti, ha „reneszánsz hercegként” kezelik, és koncertet adnak a tiszteletére, s trónszék helyett egyszerű karosszékben ül a találkozóin.
Biztosan vannak, akik nehezen élik meg ezt a váltást, vagy megbotránkoznak rajta, néha még azt is halljuk, hogy túlzás, amit a pápa tesz, és inkább éljen és viselkedjen úgy, mint elődei. De vajon nem arról van-e szó, hogy mi szeretnénk ragaszkodni a saját luxusunkhoz? Kicsit kínos a négykarikás, csillagos vagy más meseautónk rádióján hallgatni a pápa szavait a szegénységről? Hogy éppen most szembesít minket Krisztus és Assisi Ferenc szegénységével? Nehéz lemondani a bejáratott luxusról, vagy épp autóról visszaszokni két kerékre. A pápai bicikli persze csak jelképe a változásnak. Az igazi átalakuláshoz nem kellenek kerekek, sem négy, sem kettő, mert tudjuk, hogy Isten országához másként kell közelíteni.
