A katolikus sajtó körül sincs minden rendben. A Magyar Katolikus Rádió – ígéretes kezdeti évek után – még mindig csak Budapest, Székesfehérvár és Szombathely vételkörzetében hallható… Világméretekben pedig az illetékes vatikáni hivatal tartotta kötelességének, hogy a Katolikus Sajtó Világszövetségétől (UCIP) megvonja a „katolikus” jelző használatát. A helyette felállt új szervezet sem nyerte el az egyházi támogatást.
Nem részletezem tovább a bajokat. Olaszországban, Franciaországban, az Egyesült Államokban is veszély fenyegeti a sajtó szabadságát. Nem a politikai hatalom, hanem a pénztőke részéről. A „karvaly tőke” kizárólag árunak tekinti a hírt, a tájékoztatást, a sajtót, televíziót. Persze hamar visszakapcsolódott a vagyonbiztonságot jelentő politikához.
Ezért van most bajban David Cameron brit miniszterelnök, mert nemcsak Rupert Murdochnak volt szüksége a konzervatívok támogatására, hanem neki is a Murdoch-sajtóbirodaloméra.
A Murdoch-botránynak még nincs vége. Rendőrfőnökök és főszerkesztők után akár még Murdoch vagyona és Cameron politikai karrierje is kárát láthatja. Mert hát bármily nagy sérelem érte is, mégiscsak demokrácia van Nagy-Britanniában. A sajtóbirodalmak hatalma sem korlátlan.
Persze a sajtószabadság sem valami „nagyoktól kapott” ajándék. Igen nagy mértékben rajtunk is múlik. Igényeljük-e? Megelégszünk botránykrónikákkal, primitív „szerelmi” történetekkel? Csak a bulvár érdekel, mert nekünk az a „szórakozás”? Vagy ízlésünk mást, többet kíván? Rátaláltam már olyan lapokra, televízióműsorokra, ahol még a szórakoztató filmek is értékesebbek? Ne legyünk a Murdoch-féle médiacézárok támogatói!
Az öregúr most épp a Sky (ég, menny) nevű csatornára áhítozik. Nekünk meggyőződésünk, hogy a mennybe más út vezet.
