Különböző társadalmi rétegekből származó fiatalok sajátos közösségét építette fel, egy olyan szervezetet, amilyen korábban soha nem létezett még a világon. Huszonnégy serdülőt – köztük diákokat és utcagyerekeket, ipari tanulókat és csavargókat – vitt magával táborozni a tenger egyik nagyobb szigetére. Levetette velük az életvitelüket eláruló polgári ruhájukat, és mindenkit egyforma, katonás jellegű sportruhába öltöztetett, s ő maga is ilyent hordott. Az egyes kisebb bandák élére olyan fiatalokat választott, akik istenhitükre épülő emberségükkel a legértékesebbeknek bizonyultak. Az alapító a gyakorlati életből megtanulta, hogy a bandatagok mindenben követik vezetőjüket. A szigetre érkezésük után önerőből tábort építettek, napközben járták az erdőket vagy csónakkal a vizeket, saját munkájuk révén látták el magukat, esténként beszélgettek, énekeltek a tábortűz mellett, és alapítójuk, Robert Baden-Powell szavait hallgatták, akit nevének kezdőbetűiről röviden csak Bi-Pinek szólítottak. Ő kalandos életéből beszélt el történeteket, melyek nehézségeinek megoldásáról, a jó előmozdításáról, önzetlenségéről, a másik ember boldogításáról, az életre szóló szeretet gyakorlásáról és mindezek alapjáról, az Isten akarata szerinti emberi életről szóltak színesen. A végén mindig így fejezte be a mesélést: „Én így tettem, tegyetek ti is így!” E történetek lényegét megfogalmazva jött létre a cserkésztörvény tíz tétele, amely nem tilt, hanem megtartásával boldoggá teszi az embert.
Így alakult meg 1908-ban a cserkészet. Bi-Pi publikációi hatalmas visszhangot váltottak ki, nemcsak Angliában, hanem külföldön, így Magyarországon is. Több hazai kísérlet eredményeként 1912. december 28-án, aprószentek ünnepén, a keresztény értékrendet valló ifjúsági vezetők – egymás kezét bal kézzel szorítva, mert az közelebb van a szívhez – Budapesten megalapították a Magyar Cserkészszövetséget. A hazai cserkészet elindítói közül kiemelkedik a református Szilassy Aladár és Papp Gyula, a katolikus Sík Sándor és Izsóf Alajos, az evangélikus Vidovszky Kálmán, és számos más elkötelezett ifjúsági vezető.
A magyar cserkészet tehát elindult a történelem rögös útján. Kiemelkedő állomásai közé tartozott például az 1913. évi híres vági tutajtábor, valamint a hazai cserkészek megjelenése a világdzsemborikon. A magyar résztvevők példaadó eredményeinek is köszönhető, hogy 1933-ban közel harmincezer fő részvételével Gödöllőn rendezték meg a Teleki Pál főcserkész által vezetett, immár negyedik világdzsemborit. 1939-ben ugyanitt tartották meg a leánycserkészek világtalálkozóját, a Pax Tinget is.
A II. világháborúban (1938 –1945) a cserkészvezetők nagy része a fronton harcolt, számosan életüket adták hazánkért. A fiatalabbak a polgári honvédelemben és az egészségügyben szolgáltak önzetlenül. A cserkészet történetének drámája az orosz csapatok bevonulásával vette kezdetét. A családok tömeges bemocskolása után az ateista szovjet-orosz impérium hazai képviselői demokráciát hazudva készültek a szovjet hatalom gátlás nélküli kiszolgálására.
A magyar cserkészet rövid története című könyv szerzője, Ivasivka Mátyás fiatal cserkészként élte át ezt az időszakot, melynek során a cserkészetet belekényszerítették az ateista úttörőmozgalomba. Ám a többnyire egyházi háttérrel rendelkező, és még némi szabad mozgástérrel bíró cserkészvezetők közül többen országszerte illegálisan folytatták tevékenységüket, és létrehozták a titokban működő katakombacserkészetet. E korszakról viszonylag csekély mennyiségű dokumentum, fénykép maradt az utókorra. A lebukás veszélye miatt ugyanis a vezetők arra törekedtek, hogy ne legyen nyoma tevékenységüknek. Emiatt a magyar cserkészet 1948 és 1988 közé eső korszaka sokak előtt ma is alig ismert. A könyv legérdekesebb része a szerző által is átélt katakombacserkészet részletes ismertetése.
Ivasivka Mátyás és Arató László 2006-ban az Új Ember– Márton Áron Kiadónál jelentette meg Sziklatábor cím alatt az országos katakombacserkészet részletes történetét. A szerző új művében többször is hivatkozik erre a könyvre. Ugyanakkor széles körű ismertsége és kiterjedt kapcsolatai révén számos részlettel is gazdagítja a hazafias, esetenként drámai történeteket, és általa elrejtett dokumentumokkal teszi kézzelfoghatóvá a katakombacserkészet hősi történetét. Mindezekről nem általánosságban ír, hanem konkrétan megnevezi és jellemzi az illetékeseket, valamint cselekedeteiket.
A cserkészet történetében határkő volt 1961. február 6-a, amikor éveken át tartó előkészítés után a politikai rendőrség – szovjet nyomásra – „Fekete Hollók” fedőnéven több mint ezer katolikus személynél tartott házkutatást, és népidemokrácia-ellenesnek nyilvánított minden olyan, vallásos jellegű tevékenységet, amelyet az ateista, kommunista hatalom Állami Egyházügyi Hivatala nem engedélyezett. Közel száz embert tartóztattak le, köztük katakombacserkész lelkipásztorokat és vezetőket is. Közülük többeket súlyos börtönévekre ítéltek. Ettől kezdve a katakombacserkészet élettere beszűkült, és csak egészen kis közösségek maradtak életben hosszabb-rövidebb ideig.
Ivasivka Mátyás énektanárként és tehetséges karnagyként kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezett az ifjúság körében. Két-háromfős úgynevezett „magokat” alakított ki maga körül, melyek tagjai vele együtt képviselték a keresztény cserkészlelkiséget, és igyekeztek észrevétlenül előmozdítani a cserkész életvitelt a kórustagok, a zenészek és a diákok közösségeiben. Külföldi útjaik alkalmával a különböző országok cserkészvezetőivel is kapcsolatokat alakított ki. Így érkezett el 1988, amikor a gazdasági és politikai változások hatására hazánkban kezdett összeomlani az ateista szovjet hatalom, és megindult egy újfajta politikai élet kibontakozása. Ez idő tájt feltámadt a Magyar Cserkészszövetség is.
E nagy vonalakban ismertetett cserkésztörténetben a szerző – saját zenei világát kiemelve – számos olyan, cserkészettel összefüggő eseményt, történetet, drámai és sikeres helyzetet örökít meg a még élők megszólaltatásával és az általa titokban gyűjtött dokumentumok feltárásával, amelyek ezen írása nélkül nem válhattak volna ismertté.
Boldogok lehetnek azok a cserkészek és a cserkészet iránt érdeklődők, akik – Ivasivka Mátyás személyesen átélt történeteit olvasva – e legújabb hiteles forrásból ismerhetik meg az angliai Bi-Pi kezdeményezése nyomán életre kelt, immár több mint százéves magyar cserkészet közelmúltbeli hősi évtizedeit.
A történelem az élet tanítómestere – áll a könyv legelején a cserkészliliom alatt.
