A misszió gyümölcsei
Fotó: Merényi Zita

 

Szeptember 13-án, pénteken délután fél 4-kor bíboros úr a Szent István-bazilika előtti téren elindítja a visszaszámlálást a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előtt, hiszen már csak egy esztendő van hátra addig. Mivel készülnek erre az alkalomra?

– A rendezvény elsősorban arra hivatott, hogy felhívja a figyelmet a készület intenzív szakaszára. Ettől fogva lehet regisztrálni, szállást foglalni, jelentkezni. Akik most, idejében regisztrálnak, olcsóbban vehetnek részt a délelőtti programokon. Fellép többek között a Debreceni Hajdú Táncegyüttes, amely már Törökországba is elvitte a kongresszus hírét úgy, hogy a ruháján hirdeti a NEK-et. A gyerek fellépők közül pedig néhányan éppen a kongresszust megnyitó szentmisén lesznek elsőáldozók a Puskás Ferenc Stadionban.
A szintén e napon elinduló regisztrációval kapcsolatban elmondanám, hogy sokféle módon lehet a jövő évi kongresszuson részt venni: nem csak úgy, hogy a Hungexpo területén reggeltől délutánig mindennap ott van valaki, bár nyilván lesz egy „kemény mag”, amely az egészen részt vesz. Körülbelül 15 ezer ember fér el fedett térben, ülőhellyel, de ha nagyobb lenne a jelentkezők száma, akkor más pavilonokban őket is tudjuk majd fogadni. Az igazán nagy számú résztvevőt azonban a nyitó szentmisére várjuk, a 66 ezer ülőhelyes Puskás Stadionba; szeptember 19-én, szombat délutánra a Kossuth téri liturgiára és az azt követő körmenetre; illetve szeptember 20-án, vasárnap délelőtt a záró szentmisére. Ezeken lesznek olyanok is a meghívottak között, akik nem katolikusok.

Ha már rátértünk 2020 szeptemberére, hogyan állnak a szervezéssel?

– Bizony minden napra nagyon sok programot kínálunk, és az általunk szervezett programok gyakorlatilag kikristályosodtak, egy szentmise esetében van még függőben a főcelebráns személye, a fakultációknál van még egy-két kérdőjel, valamint még egy-két püspöki meghívott nem adott végleges választ felkérésünkre.
A délelőtti program a Hungexpón kezdődik általában, közös imádsággal, lesz elmélkedés, tanúságtétel világszerte elismert vagy világszintű elismerésre méltó emberektől, természetesen mindennap szentmise, majd a délután folyamán párhuzamosan fakultációkat tartunk, ezeken lelkiségi mozgalmak, világiakhoz kötődő egyesületek mutatkoznak be, a világegyháznak egy-egy különleges régiója is szót kap. A rendezvényt a Hungexpón kíséri majd egy vásár, egyrészt a szakrális művészetek, az egyházi felszerelési tárgyak köréből fogunk nagy választékot kínálni, másrészt lesz egy nagy keresztény könyvhét is, illetve hungarikumok vására.
Délutánonként mi magunk olyan programokat szervezünk például, mint hétfőn a Csík zenekar fellépése vagy kedden egy vonatos zarándoklat Esztergomba, amelyen útközben az egyik vagonban lesz lehetőség szentségimádásra is. Szerdán a keleti katolikus püspökök nagy koncelebrált szentmiséjére kerül sor, ugyanezen a napon tíz budapesti plébánián látják vendégül a különböző nyelvű csoportokat szentmisére és kötetlen együttlétre. A bazilika előtti téren egy hosszabb, énekkel kísért szentségimádásra invitálunk mindenkit, különösen a fiatalokat. Szombat dél­előtt családokat várunk a Margit-szigetre, délután pedig hatalmas szentmisére készülünk a Kossuth téren. Ezután fáklyásmenetben visszük egészen a Hősök teréig az Oltáriszentséget. Másnap, vasárnap ugyanott tartjuk a záró szentmisét, amit a pápa, ha eljön, akkor természetesen ő, vagy ha legátust küld, ahogy az utóbbi időben szokásos volt, akkor a küldött vezeti.
A résztvevők tehát rengeteg program közül választhatnak, nemcsak általunk szervezett, hanem kapcsolódó rendezvényekből is. A héten valamilyen kulturális megszólalás erejéig a testvéregyházak és a magyarországi zsidó testvérek megjelenését is szeretettel várjuk. A kötődést mutatja az is, hogy az Evangélikus Egyház éppen az úrvacsora évét hirdette meg 2020-ra.

Csak röviden esett szó a nyitó szentmiséről, amelyen a közös elsőáldozás is lesz. Meddig lehet ez utóbbira jelentkezni?

– Gyakorlatilag jövő tavaszig; nem zártuk le a jelentkezést véglegesen, de a plébániákat arra kértük, hogy jelentsék be, hány fő várható közösségükből. Már több mint három­ezren jelezték szándékukat, nagy öröm hallanom, hogy határon túliak is szeretnének jönni. Jó tudni, hogy aki valamelyik eucharisztikus kongresszuson volt elsőáldozó, késő öregkorában is nagy szeretettel emlékszik vissza rá. Nem arról van szó, hogy egy külön utat kell elvállalnia a családnak ilyenkor, hanem lehetőséget kapnak arra, hogy egy semmi mással össze nem hasonlítható élményben legyen részük.
Érdemes a stadionbeli misére és más nyitott programokra is időben regisztrálni, mert bizonyos létszámig ülőhelyet is tudunk biztosítani, bárkinek ingyenesen. Ajánlom, hogy a csoportok, melyek együtt szeretnének maradni, mihamarabb jelentkezzenek. Ettől még e nyilvános eseményekre bárki eljöhet, de egy idő után már nem tudunk ülőhelyet biztosítani.

Az eucharisztikus kongresszus nevét olvasva-hallva az ember hajlamos azt hinni, hogy ez egy konferenciaszerű rendezvény, pedig a valóságban ennél jóval többről van szó.

– Tudományos konferencia is lesz egyébként, mégpedig a kongresszust megelőző héten, az esztergomi Szent Adalbert Központban. Azonban itt a kongresszus szó valóban nem ezt jelenti, hanem az eredeti, ősi értelmét: az összejövetelt. Katolikusok a világ minden tájáról összejönnek, hogy kifejezzék hitüket az Oltáriszentségben, és az örömüket, a hálájukat ezért az ajándékért, ugyanakkor tanúságot tesznek a világ előtt is. Az utóbbi időben e tanúságtétel hangsúlyos része a segítő szeretet, így a kongresszus nyitó szentmiséjét megelőző napon, szeptember 12-én Budapesten, de több vidéki városban is vendégül látunk sok hajléktalan vagy rászoruló embert: nem csak egységcsomagot osztunk, hanem ténylegesen együtt étkezünk velük. A kongresszust kísérni fogja a Katolikus Karitász munkáját bemutató kiállítás is. Sőt, még a felkészülés részeként, az év első felében konferenciát rendezünk a karitász munkájáról, meghívtam rá Luis Antonio Tagle bíborost is, aki a Nemzetközi Karitász elnöke.

A nagy közös szentáldozás már az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszusnak is része volt. Van más olyan elem is, amit az akkori időből emeltek át? Mi segíti még ezenkívül az Önök munkáját?

– A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságánál a határidők és a főbb teendők is meg vannak nemzetközi sztenderdszerűen határozva. Ennek keretében létrejött már a teológiai dokumentum, amely főleg a kongresszus mottójának („Minden forrásom belőled fakad”) a kifejtése. Ezt itthon és világszerte is népszerűsítjük interneten és nyomtatott formában. A kongresszus formanyelvét illetően a nagyobb látványosságnak mindenütt a világban lényeges szerepe van: Budapesten is az volt jó nyolcvan évvel ezelőtt. Ezenkívül az is fontos, hogy művészi alkotások kísérjék az eseményt, mind a zenében, mind a mozgásművészet vagy a képzőművészet területén. Az első tételek már megérkeztek a miseruhákból, amelyeket egy olasz apácarend készít; szerintem az is egy nagyon érdekes, modern megoldás lesz. Készülnek a kelyhek, a cibóriumok is nemzetközi versenyeztetés eredményeként, rajta a kongresszus emblémájával, mint 1938-ban is. Sok templomban mindmáig megvannak az akkor készült szakrális edények, az a reményünk, hogy a mostaniaknak is hasonló lesz a jövőjük.
Szintén a régi kongresszus tapasztalatára épül, hogy írtunk egy imádságot, amelyet minden vasárnapi mise végén elmondunk a rendezvény sikeréért. Futó Karcsi bácsi, megboldogult lelkiatyám emlékezett rá, hogy ők gyermekkorában imádkoztak az akkori kongresszusért. Ez tényleg elterjedt, nagyon örültem neki, hogy legutóbb most hétvégén Kassán is mintha az egész templom tudta volna ezt az imát.

Nyilván túlzás már most értékelni az eucharisztikus kongresszust, hiszen még egy év van a megrendezéséig, de biztos látszanak már annak a gyümölcsei, hogy hazánk egy ekkora katolikus világeseményre készül.

– A készület egyrészt a külső feltételek javulásában is megmutatkozik: templomokat renoválnak, szentségi kápolnákat alakítanak ki, olyan üvegfalakat, rácsokat, biztonsági eszközöket létesítenek, amelyek lehetővé teszik, hogy napközben is be lehessen menni imádkozni több templomba, mint eddig. Örökimádást vagy legalább hosszabb ideig tartó szentségimádást szerveznek az egyes templomokban, a belvárosi templomra a Duna-parton még egy nagy molinót is kihelyeztek, hogy hirdesse ezt a lehetőséget. A felkészülés részeként már többször nemzetközi méretekben is meghirdettünk egy közös szentségimádási órát: ezen is szép számmal vettek részt az összes kontinensről.
A lelki előkészület másik fontos eszköze a missziós kereszt, amely eredetileg a 2007-es budapesti városmisszió jelképe volt. Már akkor azzal az ötlettel állt elő Ozsvári Csaba ötvösművész, hogy a régi szép magyar motívumok között kis helyeket hagyjunk, hogy magyar szentek ereklyéit lehessen belefoglalni. Mára a Kárpát-medence egészéből vannak a kereszten ereklyék, magyaroktól és nem magyaroktól, mert a szentjeink közösek. A kereszt járja az országot, de volt már Erdélyben, Felvidéken, a Vajdaságban, s eljut Zágrábba is. Kérik, várják. Akárhová megérkezik, imádsággal, lelkesedéssel fogadják, liturgia, sokszor szentségimádás kíséri, és előadások, programok azoknak a szenteknek az életéről, akiknek az ereklyéi a keresztben megtalálhatók. Mindezek által kontaktust teremt a saját lelki gyökereinkkel.

Ha már a missziós keresztről beszélünk, az eucharisztikus kongresszusra felkészítő tematikus évek sorát tekintve éppen a misszió évében jár az egyházmegye és az egész Egyház; ez a gyakorlatban mit jelent?

– A magyar egyház arra az alapvető fölismerésre jutott, hogy a plébániák fő funkciója nem olyanfajta pasztorális ellátás, hogy amire igény van, azt kiszolgáljuk, hanem a misszió. A plébániák missziós egységek történelmi eredetüknél fogva is, s ha ma azt akarjuk, hogy éljenek, akkor ezt a szerepet kell fölfedeznünk és megélnünk. Ezért adtuk ki az amerikai tapasztalatot tükröző, Újraépítve című könyvet, amelynek témájára papi továbbképzéseket szerveztünk, a képviselő-testületek vezetőit hívtam össze az egész egyházmegyéből, hogy velük is átbeszéljük. Jöjjünk rá mindannyian, akik egy plébánia tagjai vagyunk, hogy küldetésünk van a templomba nem járók, sőt a nem hívők felé is. Igen ám, de ahhoz, hogy őket megszólíthassuk, nekünk magunknak is át kell éreznünk, hogy mi az üzenet. Kell tudnunk, hogyan szólítsuk meg őket, úgy kell tudnunk szervezni a belső plébániai életünket, hogy akit egyszer meghívunk, jól érezze magát, és nem csak a szórakozás szintjén, hanem mélyebben. Ehhez át kell alakulnunk, de ettől nem kell megijedni: ez a feladat. Ez a megújulás lehet igazán a hozadéka, a legfőbb eredménye az eucharisztikus kongresszusnak.

A kongresszusra elsődlegesen mégiscsak a híveket várják a világ minden tájáról, mennyire lesz az eseménynek mégis missziós jellege, hogy ne csak a látványosság szólítsa meg az érdeklődőket, hanem valamennyire ténylegesen be is tudjanak kapcsolódni?

– A segítő szeretet nyelve a legáltalánosabb világnyelv, mindenki megérti. Ám ezen kívül is vannak olyan új lehetőségek, amelyeket most építettünk fel. Ferenc pápa a családdal foglalkozó két püspöki szinódus után bátorította a helyi egyházakat, hogy szervezzenek segítő és tanácsadó szolgálatot azoknak az újraházasodott elváltaknak, akik esetleg rendezni is tudják a házasságukat. Ezt a mi egyházmegyénkben létrehoztuk, ám van egy másik nagy terület is, ami talán még sürgetőbb: a segítség akkor, amikor még meg lehet menteni a nehézséggel küzdő családokat és házasságokat. Az utóbbi egy évben a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom tagjainak segítségével létrejött egy olyanfajta internetes adatbázis, amely gazdag jegyzékét adja a katolikus szellemű tanácsadásnak és segítésnek az élet legkülönbözőbb területein. Bízunk benne, hogy ennek a hozzáférhetővé tétele és később a fenntartása is a kongresszus egyik missziós eredménye lehet.

Egy hívő, aki szeretne részt venni a kongresszuson, amellett, hogy szabaddá teszi magát arra az egy hétre, miként tud hozzájárulni személyesen is a rendezvény sikeréhez?

– Aki tud önkéntes szervezőként vagy más módon, például a nyelvtudásával segíteni, az biztos, hogy értékesen részt vehet a kongresszus munkájában. A titkárság már el is kezdte néhány száz önkéntes képzését, de ilyen nagy volumenű eseménynél ez még messze nem elég, várjuk továbbra is a jelentkezőket. Természetesen a kongresszusért való ima is nagy segítség.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..