A magánkinyilatkoztatások csupán az apostoli kinyilatkoztatás egy-egy tanítására, mozzanatára irányítják a figyelmet, de nem bővítik azt. Éppen ezért – bár az egyház kivizsgálja és hitelesíti ezeket – azok elfogadása a hívők szabad döntésére van bízva. A korai keresztény időktől tudunk Mária-jelenésekről, amelyek először a középkorban, 1400 után váltak gyakoribbá. Az 1860-as, 1870-es évek táján, az első világháború és az 1933-as világválság körül újabb „hulláma” volt a jelenéseknek. A főleg Olaszországban és Franciaországban terjedő jelenségek százai közül az egyházi vizsgálat csak néhányat ítélt hitelesnek, hittudományi szempontból elfogadhatónak. Franciaországban La Salette (1846), Lourdes (1858) és az 1871-es Pontmain-jelenés a legismertebb. Az egyházi vizsgálatok alaposságára vet fényt, hogy az 1917-ben történt fatimai jelenéseket az egyházi vizsgálat csak 1930-ban fogadta el. Nem sokkal később, 1932-ben a belgiumi Beauraing-ban és 1933-ban Banneux-ben történt jelenés vált ismertté.
