Tíz éve jelennek meg a hazai erkölcsteológiai tanárok közös munkájának gyümölcsei; ez alkalommal az egyik legfontosabb, a gyakorló keresztények által is sokszor félreértett fogalmat állítva a középpontba. A szerzők tanulmányaik révén történeti és erkölcsteológiai szisztematikussággal dolgozzák fel közös témájukat.
Soltész János a lelkiismeret ószövetségi, Deli Lajos az újszövetségi vonatkozásait tárja fel. Papp Miklós a patrisztikus atyák meglátásaival, Gruber László a skolasztika vonatkozó gondolataival, Beran Ferenc a kazuisztika értelmezésével ismertet meg, Németh Gábor pedig a kortárs német teológia megállapításait mutatja be.
Kék Emerencia körüljárja, vajon milyen szerepet játszik a lelkiismeret az egyén és a közösség kapcsolatában; Orbán Szabolcs arról gondolkodik, vajon a lelkiismeret formálása nevelés-e vagy manipuláció; Harsányi Pál Ottó pedig a keresztény élet egyik alapkérdését teszi fel: hogyan működik együtt bennünk az emberi szabadság és az isteni kegyelem, illetve hogyan különíthető el egymástól téves és igaz lelkiismeret.
A kötet utolsó írását Tarjányi Zoltán jegyzi; megrendítő, vallomásos esszéjében bepillantást enged saját munkamódszerébe: megmutatja, hogyan tanít a lelkiismeretről. Irodalmi példáival megkapó, jól felépített gondolatmenetet ad pedagógus és érdeklődő olvasó kezébe egyaránt.
(Erkölcsteológiai Tanulmányok. A lelkiismeret, Jel Kiadó, 2014)
