A lélek és a test ápolása, táplálása ugyanis egyaránt hozzátartozik a kiegyensúlyozott, harmonikus élethez. Ha lelkünk erőtlen, a mindennapi terheket is nyűgnek érezzük, ám ha lélekben erősek vagyunk, bármit kibírunk.
„A lélek tápláléka Isten igéje. Jézus mondta: »Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.« (Mt 4,4) Eszerint teljes emberi életet az él, aki a lelkét is táplálja” – olvasom Cseri Kálmán A kegyelem harmatja című, nemrég megjelent kötetének előszavában. A református lelkész célja, hogy az év minden napján legalább egy igei gondolattal erősítsük lelkünket, hiszen Isten igéje nemcsak az igaz hitre segít el, hanem az üdvösségre is, ezért „az erre és az ezt kísérő-követő csendes imádkozásra szánt idő nem eltékozolt fáradozás, hanem sokszorosan kamatozik. Itt és az örökkévalóságban is.”
A régiek szerint a hit gondolkodnivalóval is szolgál, így aztán korántsem baj, ha az olvasó továbbszövi Cseri Kálmán elmélkedéseit. Hiszen ki ne tette volna föl már magának a következő kérdéseket: Mi az életünk célja? Mennyit látunk a valóságból? Kinek az életét éljük? Mi a hit? A lelkész szerint: „A keresztény hit nemcsak ismeret, a Biblia igaznak tartása, hanem az a személyes bizonyosság, hogy Isten Krisztus érdeméért nekem is bűnbocsánatot, örök életet ajándékoz. A hit: a kinyújtott kezem, amivel ezt megragadom.”
(Cseri Kálmán: A kegyelem harmatja – Áhítatok az év minden napjára. Harmat Kiadó, 2011)