Triptichon

s ki itt belépsz, neve ott van e ház
szemöldökfáján – ott az utca porában,
fut/futos csontdobverő lába,
mert kicsi még, hát ágaskodik,
hogy keze elérje a harangkötelet,
s mozdulása most már örökétig
ott van minden harangkondulásban,
hangja, a hangja harang zúgásában.

2. (Négy tétova sor)

A világ gondját magadra ne vedd
álmatlan éjszakáid száma épp elég
ne kérdezz ne töprengj nincs felelet
gólem-hegy ül a fellegeken.

3. (B. I. sírfájára)

Bűneitől a föld
erényeitől Márta.

Két haiku
Papírfehér táj,
megőrzöd-e, mondd,
a vándor lábnyomát?
Levegőégből
most galambtoll hull alá,
de hol a madár?