Fotó: Lambert Attila
Már megtelt a dunapataji Magyarok Nagyasszonya- templom, amikor fél hat körül megérkezett a rabszállító kisbusz. A fogvatartottak kiszálltak, kettes sorban, a legnagyobb csendben, az oldalajtón át vonultak be a templomtérbe, és elfoglalták a számukra fenntartott padsorokat a hajó jobb oldalán. A bal oldalon ünneplőbe öltözött fiatalok ültek. A hátsó padsorokból felhangzó ének betöltötte a teret.
A Magyarok Nagyasszonya-templom bérmálásra készült, hiszen a templom búcsújának előestéjén tíz dunapataji, tíz hartai fiatalnak és húsz fogvatartottnak szolgáltatja ki Bábel Balázs kalocsa–kecskeméti érsek a bérmálás szentségét.
Csorba József plébános és börtönlelkész már közel húsz éve látogatja az állampusztai börtönt. Első ízben valósul meg régi elképzelése, hogy a fogvatartottakat vendégül látja templomában, és ebből az alkalomból a falu fiataljaival együtt részesülhetnek a bérmálás szentségében. „Ők is ugyanolyan bérmálkozók, mint ti, és veletek együtt vállalják a keresztény nagykorúságot. Próbáljátok megérteni a hitüket” – mondta a felkészüléskor a plébános a fiataloknak, akiknek rendszeresen mesélt a börtönben végzett munkájáról. „Olyasmit mondok el nekik, ami a javukra szolgál. Azt nem tartom jónak, hogy az elkövetett bűnökről beszéljünk, különösen akkor nem, ha valaki már a javulás útját járja.”
A fogvatartottak felkészítésében fontos szerepet vállal a börtönlelkész. Naponta bejár a börtönbe, nyitott a beszélgetésekre, és jól megtalálja a hangot a büntetésüket töltő férfiakkal. Segít elintézni ügyes-bajos dolgaikat is, amelyekkel gyakran megkeresik, mondván, papként ő könnyebben boldogul. Vasárnaponta szentmisét mutat be, felkészít a szentségekre, bibliaismereti órát tart. Most pedig nagy örömmel hozta el bérmálkozóit dunapataji templomába.
Bábel Balázs érsek előtt sem ismeretlen a börtönök világa. Egyházmegyéjében rendszeresen látogatja a büntetés-végrehajtási intézeteket, ünnepekkor gyakran mutat be szentmisét a fogvatartottaknak.
„Fogadjuk el mindannyian, hogy bűnösök vagyunk. Forduljunk Jézushoz a szabadulásért, kérve, hogy oldja fel megkötözöttségünket” – fordult a főpásztor a templomot megtöltő sokasághoz.
A bérmálás szentségének vételét minden emberben megelőzi egy nagy döntés, amellyel ígéretet tesz Istennek, és tudatosan felajánlja magát Isten országa építésére. A bérmálás szentségében felajánlásunkra válaszul a Szentlélek ajándékait kapjuk meg. „Ha csak a magam erejéből küzdök, milyen gyakran előfordul, hogy nem tudok kitartani a jóban!” – utalt az érsek a megtorpanásokra, a gyengeségekre, az elakadásokra. – De Isten kegyelmével, a bérmálásban kapott Lélek erejével képesek leszünk továbblépni” – fogalmazott Bábel Balázs.
A bérmálkozók két oszlopban sorakoztak fel a szentség vételére. A dunapataji és a hartai fiatalok mögött ott állt a bérmaszülő. A fogvatartottakat sem hozzátartozók, sem bérmaszülők nem kísérhették, így a már megbérmáltak léptek oda mögéjük, támogatást nyújtva a szentség vételekor.
Zoltai Tibor volt az első a sorban. A liturgiában is közreműködött, nagy átéléssel olvasta fel az olvasmányt. A hitélet nem ismeretlen számára, egykor kislánya elsőáldozása őt is elindította ezen az úton. Később aztán eltávolodott az egyháztól, most azonban örömmel fogadta a továbblépés lehetőségét. „A bérmálásra komolyan készültünk. Sokat jelentett számunkra a háromnapos cursillo. Nekem vigaszt nyújt, amit átélek, hiszen a Szentlélek ereje minden emberben ott van, és segít. A börtön zárt világa meghatározza a kapcsolatainkat, nem választhatjuk meg szabadon a barátainkat. A lelkemet eltöltő béke azonban közel visz másokhoz. Krisztus gyermekének érezzük magunkat, és lélekben megerősödve várjuk a szabadulást” – vallotta a hitéletben otthonra talált fogvatartott.
Nemcsak ő, de az Állampusztai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet parancsnoka, Füzesi Viktor ezredes is úgy látja, a hitben való elmélyülés valóban segítséget nyújt a börtön lakóinak a mindennapok megélésében. „Kezdetben esetleg még csupán az unaloműzés szándéka vezeti a fogvatartottat, de később megtapasztalja, milyen sokat jelent a hit a társakkal való kapcsolat és az önmagával való megbékélés szempontjából.”
Erről a lelki békéről szólt szentbeszédében Bábel Balázs érsek. Aki szembenéz a múltjával és megbánja bűneit, az új életet tud kezdeni, és megtapasztalja a lelki szabadulást. Másként él az, aki ily módon lelkierőt kapott. Ahogy egy betegség elviseléséhez, úgy az élet terheinek hordozásához is erő kell, hiszen a botlásokat követő talpra állások sem mennek lelkierő nélkül. A bérmálás a bűnbocsánat különleges alkalma, amely az istengyermekiség szabadságát adja az embernek – szólt Bábel Balázs az örömről, amely betölti a kegyelemmel találkozó lelket.
Nincs könnyű dolga a börtönlelkésznek, hiszen Állampusztán és a hozzá tartozó solti intézményben összesen mintegy ezerkétszáz fogvatartott tartozik hozzá. Csorba József nem panaszkodik, ugyanakkor realista: háromszáz fogvatartottra kellene jutnia egy lelkésznek – mondja. A vallási élet szervezésébe ezért a fogvatartottakat is bevonja. A börtönök között rendezett következő bibliaismereti versenyre például a most bérmálkozott Zoltai Tibor készíti fel a csapatot.
