Thierry Monfils atya jezsuita szerzetes, jogász, tanár, író, fordító, szociális apostol. Kilenc nyelven beszél, ezek közül néhányat tökéletesen. Magyarul is jól tud, és roppant választékos kifejezéseket használ. Ha kell, tangóharmonikázik, máskor kenyeret koldul. Ő népszerűsíti A Pápa Imavilághálóját, más néven az Imaapostolságot, vagyis azt a 175 éves hagyományt, amelyet – különösen az idősek – mindig is hűségesen követtek: rendszeresen áldozni, Jézus Szívének ajánlani magunkat, a Szív útján járni, és imádkozni a Szentatya szándékára.
Hogyan indult el az Imaapostolság hagyománya?
– A dél-franciaországi Le Puy-en-Velay városkában, az ott tanuló fiatal jezsuitákban, a XIX. században vágy ébredt az apostoli munka iránt: szerették volna misszionáriusként bejárni a világot. Xavéri Szent Ferencnek, a missziók védőszentjének ünnepén, 1844. december 3-án lelkivezetőjük, François-Xavier Gautrelet atya azt mondta nekik: egy ideig még tanulniuk kell, de ez nem akadálya az apostolkodásnak. „Legyetek már most misszionáriusok imáitokkal, mindennapi életetek felajánlásával! Imádkozzatok azokért az emberekért, akikkel majd holnap találkoztok!” – tanácsolta a diákoknak, akik hozzá is láttak, hogy „imádkozva apostolkodjanak”.
Egyre több család, plébániai közösség, majd számos egyházmegye ajánlotta fel magát Jézus Szívének, és járta a Szív útját, csatlakozva az Imaapostolsághoz. Negyven évvel később már 35 ezer helyi központja és 13 milliónál is több tagja volt a lelkiségi mozgalomnak. IX. Piusz pápa hamar jóváhagyta a havi imaszándékokat. 1886-ban pedig XIII. Leó pápa a saját havi imaszándékát bízta a mozgalomra.
Az imaapostolság négy pilléren nyugszik, melyek a következők: ima az Egyház (a pápa) nagy szándékaira, napjaink felajánlása Isten szolgálatára, Jézus Szent Szívének tisztelete és az Eucharisztia.
Öt évvel ezelőtt három hónapot töltött Miskolcon, majd szinte minden évben visszatért hazánkba egy-két hétre. Most milyen céllal jött Magyarországra?
– A munkám, hogy népszerűsítsem az Imapostolságot, újabb nevén A Pápa Imavilághálóját. Az imavilághálóért felelős nemzetközi igazgató, Frédéric Fornos Rómában tölti be hivatalát. Az ő asszisztenseként a lelkiségi mozgalom európai koordinációjával foglalkozom. Évente háromszor utazom külföldre, hogy segítsem a regionális és helyi koordinátorok munkáját. Emellett Dél-Belgium és Luxemburg imavilághálójának regionális igazgatója is vagyok.
Az Imaapostolság magyarországi ága 1865-ben jött létre, Jézus Szíve Szövetség néven. Havi közlönye a Jézus Szent Szívének Hírnöke volt, heti értesítője 1915-től A Szív, amelyet 1950-ben Magyarországon hatóságilag megszüntettek. Ezzel az Imaapostolság központi irányítású működése is megbénult. Hogyan lehet újjáteremteni ezt a lelkiségi mozgalmat?
– Adolfo Nicolás jezsuita generális tíz évvel ezelőtt úgy döntött, hogy újjáteremtjük az Imaapostolságot. Öt évvel ezelőtt a mozgalomnak új neve lett: A Pápa Imavilághálója. Ma már bárki megnézheti a pápa videóját, amelyet a Facebookon és más közösségi médiafelületeken is közzéteszünk. A https://clicktopray.org/ weboldal és a hozzá tartozó mobiltelefon-applikáció is azzal a céllal jött létre, hogy elérje a fiatalokat, mégpedig azokon a felületeken, amelyek a legismerősebbek a számukra. Persze vannak hagyományos, papíralapú imakártyák is, és közösségi eseményeket, előadást, vigíliát is lehet szervezni egy-egy szándék köré.
Most Koronkai Zoltán atyához jöttem, hogy megbeszéljük, miként lehetne még jobban bevonni a mozgalomba a magyar katolikusokat. Találkozom iskolai hittantanárokkal is, hiszen ők is sokat tehetnek ennek érdekében. Lesznek, akik csatlakoznak a Szív útjához, ehhez a kilenc lépésből álló lelkiségi úthoz. Jézus iskolája ez, akinek szíve nyitva áll minden ember előtt. Arra törekszünk, hogy benső világunk egyre jobban hasonlítson Jézuséhoz. Utazásom céljai között szerepel az is, hogy föltérképezzem, mit tanulhatunk mi, nyugat-európaiak a magyaroktól.
Miért tanult meg magyarul?
– A nyelvtanulást 2015-ben kezdtem, és három okom volt rá: sok magyar volt a La Viale-i közösségben, Brüsszelben, ahol akkor éltem. Aztán háromszor is meghívtak egy erdélyi közösségbe, a Fogarasi-havasokba, ott is jól jött a magyar nyelv ismerete. 2007-ben pedig Erdő Péter bíboros meghívására én is részt vettem a budapesti városmisszión. Ott kaptam egy könyvet Koronkai Zoltán atyától. Akkor rájöttem, a magyartudásommal Istennek az a szándéka, hogy lefordítsam franciára az Üldözött jezsuiták vallomásai című könyvet, melyet Szabó Ferenc SJ szerkesztett. Fontos volt, hogy a nyugatiak is megtudják, mi minden történt a jezsuitákkal a kommunizmus időszakában. Mesélik, hogy amikor Pedro Arrupe generális atya Magyarországra látogatott, Máriaremetén azt mondta a magyar jezsuitáknak: „Ti olyan sokat szenvedtetek, hogy ti vagytok a római Kúria kedvenc rendtartománya.”
Lefordította franciára Lackfi János Öt seb című kötetét is.
– Igen, öt hosszú verset Szent Ferencről, Szent Pálról, Szent Ágostonról, Árpád-házi Szent Margitról és Remete Szent Antalról. Nagyon szépek, érdemes elolvasni őket.
A magyar nyelv egyébként nagyon tetszik nekem, rendkívül tömör, remekül lehet vele időt spórolni: egyetlen magyar szó elegendő ahhoz, amihez franciául tizenkettőre van szükség. Az Est-ce que je n’irais pas tout simplement le lui demander? kérdés például magyarul ilyen egyszerűen hangzik: Megkérdezzem?
Szöveg és kép: Szelenge Judit/Gimnazium.jezsu.hu
