A kreatív hűség jegyében

– Nem fellengzős túlzás újjáalapításról beszélni – hangsúlyozta tanévnyitó beszédében Forrai Tamás tartományfőnök. – A szakkollégiumnak a Párbeszéd Házába költözésével a Belváros legmeghatározóbb lelkiségi-kulturális központja jött létre, amely nyitva áll minden jó szándékú ember, hangsúlyozottan nem csak katolikusok és keresztények számára.

A posztmodern korra az a jellemző, hogy mindent megkérdőjelez, de érdekes módon nemigen képes valódi kérdéseket feltenni. Ez a központ arra törekszik majd, hogy a kreatív hűség jegyében, a keresztény gyökerek képviseletével evangéliumi válaszokat adjon korunk sokszor lappangó, kimondatlan kérdéseire is. Kreatív hűség: ez azt jelenti, hogy a keresztény értékek érvényesítésének mindig együtt kell járnia a változtatáshoz, újításhoz való bátorsággal.
 
– A kollégium hallgatói találják meg oktatóikban Krisztust, s ne csak emberi bölcsességhez, hanem a hit mélyebb megismeréséhez is jussanak el a segítségükkel – fohászkodott az épületet felszentelő Erdő Péter bíboros, majd a veni sancte szentmise prédikációjában a szeptember 7-én ünnepelt kassai vértanúk, köztük két jezsuita emlékét idézte fel, és arról beszélt: a szentté, vértanúvá válás egy egész élet hűséges kereszténységének betetőzése, egy olyan út utolsó állomása, amelyen a nevelés és az oktatás indít el és segít megmaradni.

– Jól emlékszem az első alkalomra, amikor pizzázni mentünk a diákokkal – mondta az energikus Kiss Ulrich, aki most leköszön a dékáni tisztségről. — Ez valamikor 1996 után történhetett, amely fontos időszak volt, mert akkoriban döntöttünk úgy, hogy nyitunk kifelé, egyre tudatosabban felvállaljuk a társadalmi problémákkal való foglalkozást, megpróbálunk például a cigányság útkereséséhez segítséget nyújtani. Jelképesnek érzem, hogy korábbi kispesti épületünkben mostantól cigány szakkollégium kezdi meg működését.

– Mint a régi mondás tartja, a jezsuita mindig fél lábbal a levegőben lóg – kezdte ünnepi beszédét Smuk Péter, a kollégium új rektora. – Most, hogy a kollégium új helyén mindennel elkészültünk, a másik lábunkat is letehetjük. Nem csupán egy diákszállót nyitunk meg, hanem a közös munka és a kapcsolatépítés helyszínét. Nem mi csináljuk meg a diákok számára, hanem azt kérjük tőlük: csináljuk meg közösen! Párbeszédre nyitott helyet szeretnénk, amely nem véleménymonopóliumok otthona, hanem versengő alternatívák számára biztosít teret. Közéleti elköteleződést várunk el a kollégistáktól, társadalmilag aktívak akarunk lenni közvetlen környezetünkben, a VIII. kerületben is. Új szabályzatot adtunk a diákjaink kezébe, és mostantól külön BA- és tutorokat alkalmazó MA-képzésünk van, sőt doktori iskola is kapcsolódik a kollégiumhoz.

– Mindketten mesterszakosok vagyunk, és máris nagyon egymásra találtunk, pedig csak nemrég ismerkedtünk össze – mondja Tóth Eszter, az ELTE hallgatója, miközben a tósztra várakozva a svédasztalok körül gyülekezünk. – A közösségi élet és a szakmai fejlődésre való lehetőség reménye egyaránt vonzott a jezsuita szakkollégiumban. Ismerős révén hallottam a lehetőségről. – Nekem egy családos táborban került kezembe a kollégium szórólapja. Kemény felvételivel jutottunk be – folytatja Várkonyi Borbála, aki a Pázmányon esztétika szakos. – Eddig a pécsi egyetemre jártam, úgyhogy számomra most minden – a város, az egyetem és a kollégium egyaránt – egészen új. Jó érzés, hogy a kollégiumban otthon lehetek, annak ellenére, hogy Budapest is, a Pázmány is idegen még. – Itt egy jó csapat tagjai lehetünk, amely egyszerre segít hozzá a személyes fejlődéshez és ahhoz, hogy jó ügyekért lelkesedhessünk – emeli koccintásra a poharát Tóth Eszter.

 

  Fotó: Kissimon István