A közönségért, a közönséggel

A közönség soraiban ülve nem szokás bekapcsolódni az előadásba. Különös élmény volt együtt énekelni a díjnyertes kórusokkal, amelyek rengeteget gyakorolták, próbálták, jól ismerték a darabokat. A hallgatóság a hangversenyen látta először a kottát. A rendezvény szervezői mégis úgy gondolták, nem a hamis, félresiklott, gyenge hangok a leglényegesebbek – érdemes a közönséget is aktív részesévé tenni a zenének. Énekeljenek, dicsőítsenek csak ők is bátran! Sokan így is tettek, s a színpadon álló több száz kórustag nem nézett ferde szemmel azokra, akik bekapcsolódtak a liturgiába. Joggal bízhatunk abban is, hogy a „vesék és szívek vizsgálója” sem csupán a hangok tisztaságára figyelt a koncerten.


Az est második felében a Romzsa Tódor vértanú püspökről szóló misztériumjáték ősbemutatóját hallhatta a közönség. A Kárpát-medence bizánci rítusú katolikussága számára emblematikus jelentőségű püspök 1911-ben született. Teológiai tanulmányait Rómában végezte. Felszentelése után az ungvári szeminárium lelkivezetője és filozófiatanára lett, majd segédpüspökké szentelték. Ahogyan a misztériumjátékból is kiderült, a görögkatolikus egyház felszámolására irányuló szovjet vallás- és egyházüldözés idején Romzsa Tódor fontos alakjává vált a békés ellenállásnak. Kitartásra és egységre szólította fel papjait és híveit, akikhez mindig anyanyelvükön beszélt. A főpap november 1-jén a kórházi ágyán halt vértanúhalált, amikor a KGB egyik ügynöke halálos mérget tartalmazó injekciót adott be neki. A püspököt 2001-ben avatták boldoggá.

Miért aktuális számunkra ma is Romzsa Tódor alakja? Miért van akkora szükségünk közbenjárására? Az egyházüldözés, a keresztényüldözés máig létező jelenség hazánkban is. Aki figyelmesen hallgatja, olvassa a híreket, könnyen észreveheti a csúsztatásokat. Romzsa Tódor szelídségről és határozottságról tett tanúságot, amikor védelmeznie kellett a rábízottakat. Biztatásunkra ma is azt mondhatná: Bátorság, ne féljetek!