A kövekből, amikkel megdobnak minket, hidakat kell építenünk

Több ezren vettek részt augusztus 26-án az úzvölgyi temetőben tartott megemlékezőünnepségen. Az eseményen a II. világháború úzvölgyi csatájának 75. évfordulója alkalmából a résztvevők lerótták kegyeletüket a temetőben nyugvó hősök emléke előtt.
A megemlékezés kezdetén Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke köszöntötte a jelenlévőket.
„Nem szeretnénk azok közé tartozni, akik elfeledkeznek a nagyokról, a hősökről, akik életüket adták a hazáért. Éppen ezért minden évben ide szoktunk zarándokolni ezen a napon, hogy emlékezzünk azokra, akik a II. világháborúban az életüket adták a hazáért ezen a helyen. Szeretnénk a mai zarándoklatban is leróni kegyeletünket, kifejezni megbecsülésünket, és szeretnénk töltekezni az ő lelkületükkel, hogy mi is mindent meg tudjunk tenni ezért a szülőföldért és az itt élőkért” – mondta az ünnepi szentmise főceleb­rán­sa, Tamás József püspök az egybegyűlteknek.
„A Jóisten irgalmába ajánljuk az itt nyugvókat, de Isten oltalmába ajánljuk önmagunkat és népünket is, hogy a földi életben mi is mindent megtegyünk, ami a kötelességünk, ami a feladatunk, s Isten szolgálatában és szeretetében mindvégig kitartsunk, hogy majd az ő örök boldogságában is mind együtt legyünk” – fogalmazott a gyulafehérvári egyházmegye segédpüspöke.
Amikor fölkérték Böjte Csaba ferences szerzetest, hogy legyen az ünnepség szónoka, elgondolkodott azon, hogy Jézus vajon mit mondott volna az Úzvölgyében összegyűlt emlékezőknek, mivel vigasztalta volna őket a sírkertben történt kegyeletsértés után.
A ferences szerzetes elmondta: véleménye szerint Jézus csak tényeket közölt volna. Talán elmesélné azt, hogy a tavaszi európai parlamenti választások alkalmával 500 millió ember feszült egymásnak, az erőviszonyokat próbálgatták, majd végül felállt egy olyan bizottságrendszer, amely Európát irányíthatja. A nagy dolog az, hogy mindeközben senki nem halt meg, nem voltak polgárháborúk, ez pedig Isten szeretetének jele. Európában nagyon fontos dolgokról nagyon sok ember tud dönteni úgy, hogy az nem vezet vérengzéshez – fejtette ki a ferences szerzetes.
Ez a remény jele lehet számunkra, hiszen népünkkel rengeteg kegyetlenség történt a múltban, most mégis itt vagyunk, együtt. Ez a remény, a bizalom és a megmaradásba vetett hit ereje – tette hozzá Böjte Csaba.
A ferences szerzetes hangsúlyozta: Az a dolgunk, hogy a követ, amivel megdobnak, összeszedjük, és hidat építsünk belőle.
„Ezt az országot egészen biztosan csak együtt tudjuk tündérkertté tenni. Valahogy el kell mondanunk a román testvéreinknek, hogy nem az a baj, hol van egy temetőben egy kereszt, hanem hogy a fiataljaink, a tanáraink és az orvosaink elmennek, itt hagynak bennünket. Biztatnunk kell a jó szándékú román embereket, hogy értsék meg: ha a társadalomban feszültség van, akkor nem lehet eredményt elérni. Mert ha ennek az országnak jó a mi verejtékes munkánk és a pénzünk, amit adóként befizetünk, akkor legyen jó a zászlónk is, a himnuszunk is, a nyelvünk is. A törvények mindenkire egyformán legyenek érvényesek” – hangoztatta homíliájában Böj­te Csaba.
Az ökumenikus megemlékezés végén a résztvevők elénekelték a magyar és a székely himnuszt, majd elhelyezték a kegyelet koszorúit a temetőben kialakított történelmi emlékműnél.

Forrás és fotó: Székelyhon.ro

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..