Zakar Ferenc Ókéren (Újvidék mellett) született 1930-ban. Tanulmányait a ciszterciek bajai gimnáziumában végezte, majd felvételét kérte a ciszterci rendbe. Filozófiai és teológiai tanulmányait itt kezdte meg, majd Rómában folytatta. 1950 szeptemberében – néhány nappal a szerzetesrendek működési engedélyének megvonása előtt – hagyta el az országot.
A Szent Anzelm Pápai Egyetemen tanult. 1955. szeptember 4-én szentelték pappá, 1956-tól a rend Rómában tanuló növendékeinek magisztere. Ugyanettől az évtől egyháztörténelmet tanult a Pápai Gergely Egyetemen, 1960 őszétől pedig már a Pápai Szent Anzelm Egyetemen tanított. 1966-ban rendes tanárrá nyilvánították.
1969 és 1972 között kánonjogot tanult a Pápai Lateráni Egyetemen, majd doktorátust szerzett. Mindezekre az ismeretekre nagy szüksége volt: a II. vatikáni zsinat után ő szerkesztette meg a szerzetesi intézmények számára az új konstitúciókat. 1971-től a Pápai Szent Anzelm Egyetemen egyházjogot is oktatott, 1978-tól 1985-ig a teológiai kar dékáni posztját is betöltötte.
1985 szeptemberétől tíz éven át volt a ciszterci rend generális apátja. 1996-ban zirci apáttá választották. Vissza kellett szerezni rendjének épületeit – mindenekelőtt a zirci apátságot – és az iskolákat. A szerzetesi élet helyreállítása is óriási feladatnak bizonyult. Irányítása alatt a magyar ciszterciek legjobb hagyományaihoz híven a rend jelentős részt vállalt a katolikus oktatásból: iskolát tart fenn Budán, Egerben, Pécsett és Székesfehérvárott.
A főapátnak szerepe volt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Posztgraduális Intézetének megújulásában is. Ebben az 1996-ban szentszéki alapítást nyert fakultási jogú intézetben kezdettől fogva rendes professzor. Bölcsességével, tudományos hozzáértésével és sokrétű tapasztalataival segítette elő a magyar nyelvterület új kánonjogászainak képzését.
Mindezen tevékenységek mellett 1963-tól az Analecta Cisterciensia című történeti folyóirat főszerkesztője, 1980 és 1990 között a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának konzultora is volt.
Zakar Ferenc Polikárp főapát kiegyensúlyozott, következetes és igazságos iskolafenntartó. Az intézmények kiszámítható támogatásával lehetővé tette azok egyenletes fejlődését anyagi és pedagógiai téren egyaránt. Erkölcsi iránymutatásaival, személyes véleményével segíti az oktató-nevelő munkát.
