A beszélgetés természetesen így is megvalósult, A cigányságról szóló ismereteknek a keresztény oktatásba, nevelésbe való bevezetésének jelentősége – egy „másik cigánykép” kialakításának szükségessége címmel, Székely János püspök, Szabóné Kármán Judit romológus, egyetemi tanár és Hofher József jezsuita szerzetes vezetésével.
A véleménycseréből „együttgondolkodás” lett, hiszen a jelenlévők közül, szakmájától függetlenül mindenki megoszthatta gondolatait az oktatás témájáról. A legégetőbb kérdés természetesen a hogyanra irányult: melyek azok a keretek, formák, módszerek, amelyekkel meg lehet szólítani a nem cigány és cigány fiatalokat. Szabóné Kármán Judit elmondta: a félévente egy osztályfőnöki óra nem elég arra, hogy valóban megismerjék a diákok a cigányság kultúráját, történetét, a magyar történelemben betöltött szerepét. Fontosabbnak tartja a személyes példaadást, vagyis azt, hogy egy meghívott cigány értelmiségi beszéljen a gyerekeknek a saját nehézségeiről, küzdelmeiről és arról, miként sikerült neki mégis kitörnie. Ezzel a hallgatóság teljesen egyetértett, hiszen ez a cigány származású diákok számára is példaértékű lehet.
Székely János püspök pár szóval bemutatta a jelenlévőknek a Vándorlók és Úton lévők Pápai Tanácsának dokumentumát, amely az Irányelvek a cigánypasztorációban címet viseli. A püspök kitért a „pozitív diszkrimináció” szükségességére is, mert mint mondta: „Kicsit kell lökni rajtuk, és aki akar, az megkapaszkodik.” Egy másik jelen lévő atya a házassághoz hasonlította a nem cigányok és a cigányok között fennálló kapcsolatot az országban. „A házasság akkor kezd el megromlani, amikor az egyik fél meg akarja változtatni a másikat. A kapcsolatot kell inkább megtanítani, és a kapcsolat fogja formálni mind a két felet” – mondta.
Hofher József atya kitért a mai szociális és oktatási rendszer hibáira is, hiszen olyan visszásságok is fennállnak, amelyek vonzóvá tehetik a munkanélküliséget, elősegíthetik a bűnözés fellendülését és a társadalom intelligenciaszintjének csökkenését.
A beszélgetés során több jelenlévő is említést tett olyan oktatási intézményekről, amelyekben működik a cigányság felzárkóztatása, vagy legalább törekvések vannak erre vonatkozóan. Természetesen jó lett volna, ha a katolikus iskolákat is képviselik pedagógusok, akik szakmailag és a hit fényében is javaslatokat, ötleteket adhattak volna a cigányság integrálódására vonatkozóan, különös tekintettel a katolikus oktatás területén. Lehet, hogy ma még nem szembesültünk valamennyien a problémákkal, ám mindannyiunknak fel kell készülnie, hogy szeretettel, Krisztus példája szerint forduljon a másik emberhez.
