Ki az ember? Mi a keresztény küldetése? Mi a feladatunk a társadalomban és a világban? Hol vannak az idők jelei, amelyeket a kereszténynek fel kell ismernie? A nagy tudású filozófus őszinte kérdésfeltevése azonnali és spontán válaszra ihlette hallgatóit, akik találva érezték magukat az érthető, de mégis mély titkokat rejtő megfogalmazásban. „Akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok” – ez a Dániel próféta könyvéből vett szentírási idézet (12,3) állt Nyíri Tamás gyászjelentésén, amellyel valójában a tanítványi kör fejezte ki tiszteletét a tudós professzor iránt. Az 1920. augusztus 10-én született fiatalembert az édesapjával való szellemi beszélgetések ösztönözték a gondolkodás alapjainak mélyebb megismerésére. Grazban, Peruggiában nyílt ki előtte a világ. Később a kaposvári gimnázium tanára, Biczó Ferenc kezelte partnerként a világra és az életre rácsodálkozó diákot. Bergsont, Kantot, Pauler Ákost olvasott, s egy ideig próbálkozott a Budapesti Állatorvosi Főiskolával is, de végül a Szentírás tanulmányozása vált életútjának meghatározójává, s erősítette meg papi hivatását. 1940-1945 között a bécsi Pázmáneum növendéke, 1947-ben doktorált, s már ekkor vonzódást érzett Karl Rahner filozófiai megközelítésű teológiájához. A XX. század embere a homo problematicus, a kérdező ember, aki a jó és a rossz, az igaz és a hamis, Isten és a világ területén szeretne eligazodni. Nyíri Tamás ezen a területen tudott igazán mozogni.
A rövid budaörsi kápláni időszak után a Szent Imre Kollégiumban volt prefektus, majd az esztergomi hittudományi főiskolán tanított 1963-ig. Ezután a lelkipásztorkodásban kamatoztathatta szellemi és tudós adottságait, majd 1968-1990 között a Hittudományi Akadémia tanszékvezető professzora lett. Elévülhetetlen érdeme a budapesti Levelező Tagozat életre hívása, melynek alapításától, 1978-tól kezdve tizenhárom éven át igazgatója is volt. A teológia területe Magyarországon itt nyílt meg nagyobb létszámú világiak, férfiak és nők előtt, akik az elmúlt harminc évben a magyar egyház hitoktatásában, szellemi és kulturális tevékenységének kibontakozásában tevékenyen részt vettek. Úttörő jellegű volt a megkeresztelt Krisztus-hívőkbe vetett bizalma, s a Krisztus által kiválasztott hetvenkét tanítvány mintájára a Hittudományi Főiskola mind ez idáig mintegy négyezer felnőtt hívőt oktatott és készített fel az evangelizáció feladataira. Nyíri Tamás professzor a teológiát igényes módon hozta közel azokhoz, akik hitüket akarták elmélyíteni, de azokhoz is, akik tudatosan készültek az egyházban betöltendő különféle szolgálataikra.
