Ezért világítóeszközökkel tartottak felvonulást. A keleti egyházak példájára valószínűleg a szíriai származású Sergius pápa (687-701) vezette be az ünnepet Rómában is, és február 2-ára helyezte (a karácsony ünneplése miatt). A Geláziusz-féle Szakramentárium Mária megtisztulását helyezte előtérbe, és ezt tartotta meg az 1570-ben V. Piusz pápa által kiadott Római Misekönyv is, amely 1970-ig volt érvényben. XXIII. János pápa a kiadott liturgikus Kódexében Urunk bemutatásáról beszél, ami a VI. Pál-féle Római Misekönyvbe már így került be. Az ünnepi szentmise keretében gyertyát áld meg az egyház, és az égő gyertyákkal tartott körmenet utal a régi körmenetekre, amelyeket mindig „fényekkel” tettek még ünnepélyesebbé. A mai ünnepen különösen jelentős, hogy Urunk a nemzetek világossága. A megáldott gyertyákat otthonainkba visszük, és a haldoklók mellett, vagy ha a pap a szentségekkel otthonunkba érkezik, az előkészített kereszt mellé meggyújtva elhelyezzük.
Miki Szent Pál és társai vértanúk (Február 6.)
Xavéri Szent Ferenc eredményes japán missziós tevékenysége után harminc évvel komoly nehézségek támadtak. A hatóság őrizetbe vett hat spanyol ferencest, három jezsuitát (rajtuk kívül még tizenhét világi hívőt, akik között két katekumen és két – tizenegy, illetve tizenhárom éves – gyermek is volt). Az elfogottak közül a legkiemelkedőbb személyiség Miki Pál jezsuita volt. Kegyetlen kínzások után keresztre feszítve végezték ki őket Nagaszakiban, 1597. február 5-én. Szemtanúk tanúsága szerint Pál szenvedése közben is hűségre biztatta társait. A Távol-Kelet első vértanúit IX. Piusz pápa avatta szentté 1862-ben.
