Alexandriai Szent Cirill püspök és egyháztanító (Június 26.)
370-ben született, szerzetesi életet élt. Pappá szentelése után segítőtársa volt nagybátyjának, Alexandria püspökének, akinek utóda is lett 412-ben. Nestorius tanítása ellen hősiesen küzdött, az efezusi zsinaton vezérszerepet játszott. Sokat írt a katolikus hit kifejtésére és védelmére. Meghalt 444. június 27-én, Alexandriában.
Szent László király (Június 27.)
A Szent István király halála utáni zavaros évtizedek miatt Lengyelországban született, 1046-ban. Atyja I. Béla magyar király (1060-1063) volt, anyja Richéza, II. Miciszláv lengyel király leánya, nőágon II. Ottó császár dédunokája. Két fiú- és több leánytestvére volt. Bátyja, Géza 1074-1077 között uralkodott. Tanúja volt a családi viszályoknak, és mély hite és vallásossága felkészítette az élet iskolájára. Még uralkodása előtt (1068) jelentős szerepet játszott az országba betörő fekete kunok elleni harcban. 1077-ben kezdi meg az ország kormányzását, számos harcot vív az ország szabadságáért és függetlenségéért. Politikailag és egyházilag is tovább szervezi az országot. A magyar egyház szempontjából a legjelentősebb tette volt, hogy 1083-ban István, Gellért és Imre ereklyéit felemelte az ország jeles egyházi és világi személyiségei előtt hatalmas néptömeg jelenlétében. Ezzel a magyar népnek saját nemzetéből adott példaképeket. Élete példájával kitűnt, és híre nemcsak hazánkban, hanem határainkon túl is ismert volt. Keresztes hadak élére is kiválasztották, de erre már nem kerülhetett sor, mert 1095. június 29-én az örökkévalóságba költözött. Egy ideig Somogyváron nyugodott, majd Váradon helyezték örök nyugalomra. III. Béla király kérésére III. Celesztin pápa 1192-ben László királyt a szentek sorába iktatta. A magyar történelemben való jelentőségét kifejezően fogalmazta meg Prohászka Ottokár: ,,A magyar eszmény Lászlóban lett kereszténnyé és szentté… A kereszténység ezentúl már nemzeti életté, a keresztény király a nemzet hősévé lett.”
