Szent Efrém diakónus és egyháztanító (Június 9.)
Efrém olyan korban élt, amikor az antik pogányság már hanyatlóban volt, az egyházon belül az arianizmus okozott nagy károkat. A Római és a Perzsa Birodalom 363-ig tartó háborúskodása nagy megpróbáltatás volt mindenki számára. Efrém 306-ban a mezopotámiai Niszibiszben született keresztény szülőktől. Tizennyolc éves korában keresztelkedett meg, és a város püspöke mellett maradt. Az iskola kiemelkedő tanára lett, ahol elsősorban a Szentírás könyveivel foglalkozott. Oktatói munkája mellett irodalmi tevékenységet is folytatott. Amikor a perzsák elfoglalták Niszibiszt, Edeszszába vonult vissza. Rövidesen itt is tanítani kezdett. A Szentíráshoz fűzött magyarázatai, himnuszai és a hitet védelmező írásai a kor kiemelkedő alkotásai. A szír irodalom legnagyobb egyénisége volt ebben a korban. 373-ban halt meg.
Jézus Szentséges Szívének főünnepe (Június 11.)
Szent János evangélista hívja fel a figyelmet (19,33-34) Krisztusnak lándzsával átdöfött oldalára, amely nemcsak Jézus halálát és feltámadását tanúsítja, hanem istenemberi szeretetéről is tanúskodik. Az újkori tisztelet elindítója Alacoque Szent Margit vizitációs nővér, aki magánkinyilatkoztatásban részesült. 1675. június 16-án az Úr Jézus megjelent neki, és megmutatta lángoló szívét a töviskoronával és a kereszttel. Jézus Szentséges Szívének tisztelete nagy lendületet adott az elmélyült lelki életnek. Ezért a pápák gyakran buzdították e tiszteletre Isten népét. XIII. Leó pápa 1899-ben felajánlotta az emberiséget Jézus Szentséges Szívének. Ennek százéves évfordulójára II. János Pál Új evangelizálás és Jézus Szíve-kultusz címmel üzenetet adott ki. Jézus Szívének ünnepe ezt kívánja hangsúlyozni: Isten a végtelen szeretet, Krisztus Szíve pedig nem más, mint ennek a szeretetnek az emberi jele. Ezen a napon zárul a papság éve.
A Boldogságos Szűz Szeplőtelen Szíve (Június 12.)
Ezt az emléknapot Jézus Szentséges Szívének főünnepe után tartja az egyház. Története visszanyúlik a XVII. századba. Eudes (Öd) Szent János írásaiban nem választotta szét a két szív liturgikus ünneplését. A Szűzanya fatimai megjelenése után egyre inkább elterjedt Mária Szeplőtelen Szívének tisztelete. XII. Piusz pápa 1942-ben az egész emberiséget Mária oltalmába ajánlotta. Liturgikus ünnepét az új kalendárium mozgó emléknapként Jézus Szíve ünnepe utánra helyezte.
