Marcellinusz és Szent Péter vértanúk (Június 2.)
A Római Martyrologiumban ezt olvassuk a mai napon az 1. helyen: 304-ben Rómában Szent Marcellin áldozópap és Péter exorcista, vértanúk. Szent Damazusz pápa a hóhértól hallottak alapján írta le, hogy Diocletianus császár üldözése idején halálra ítélték őket. Titokban vitték őket a kivégzés helyére, és velük ásatták meg sírjukat, hogy senki se tudjon halálukról. Egy Lucilla nevű jámbor asszony mégis megtudta, és a Via Labicana mentén a Két Tölgyről nevezett temetőben méltó módon eltemette őket. Nagy Konstantin császár (306-337) bazilikát építtetett sírjuk fölé. Római tiszteletüket mutatja, hogy mindketten szerepelnek a római kánon felsorolásában is.
Lwanga Szent Károly és társai vértanúk (Június 3.)
1879-ben francia misszionárius atyák érkeztek Ugandába, ahol a bennszülöttek közül sokan rabszolgaságban éltek. Szívesen fogadták a misszionáriusokat, és sokan keresztények lettek az ország vezető emberei közül is. A varázslók és az emberkereskedők azonban azzal a hamis váddal illették a keresztényeket, hogy a király hatalmára törnek. Ekkor az uralkodó máglyahalálra ítélte az egyik keresztelendőt, hogy eltántorítsa szándékuktól a többieket. De még aznap húsz, egy héttel később pedig száz további fiatal kérte a keresztséget. Ekkor véres keresztényüldözés kezdődött, ennek lettek áldozatai Lwanga Károly és társai. Hetekig éheztették, majd élve máglyára vetették őket. Miközben egyre magasabbra csaptak körülöttük a lángok, a vértanúk a miatyánkot imádkozták. Mindez 1886-ban történt. VI. Pál pápa 1964. október 18-án avatta őket szentté.
Szent Bonifác püspök és vértanú (Június 5.)
Angliában született, 673-ban, a keresztségben a Winfried nevet kapta. Gyermekkori súlyos betegsége volt az, ami meggyőzte apját, hogy fiát egyházi pályára engedje. Belépett Szent Benedek rendjébe, ahol megtalálta hivatását, lelke nyugalmát. Teológiai tanulmányait kitűnő eredménnyel végezte. Tanítani kezdett, növendékei rajongtak érte, ő azonban úgy érezte, Isten a pogány népek evangelizálására hívja. Társaival együtt sokat fáradozott a germánok megtérítéséért. Bajorországban, Hessenben és Türingiában megszervezte a helyi egyházat, a pogány szentélyeket felváltották a gyorsan szaporodó kolostorok. Winfriedet a pápa Rómába hívta. A Bonifác nevet adta neki, ami azt jelenti, „jótevő”. Mainz püspökeként Germánia apostola lett. 754. június 5-én pogányok támadták meg a bérmálás szentségének kiszolgáltatására érkező püspököt és kíséretét. „El a fegyverekkel! Nem azért jöttünk ide, hogy harcot hozzunk, hanem hogy békét – mondta társainak. – Isten megmenti lelkünket. Legyetek bátrak és hősök, jöjjetek velem a halálba!” Ezek voltak utolsó szavai. Szent Bonifác sírja Fuldában található.
