Emberek és istenek

A kísérleti jellegű szürreális művészfilm egy élete végére érő, vidéken élő idős ember története, akinek halála előtt megjelenik elhunyt felesége és fia szelleme. Bunmi bácsi velük készül utolsó útjára a dzsungelbe… A természetfeletti keresésének, a láthatatlan láttatásának dicsérete ezzel nem ért véget a tengerparti városban: hazai pályán egy francia film, a Des hommes et des dieux kapta a jelentőségét tekintve kettes számú cannes-i elismerést, azaz a nagydíjat. Xavier Beauvois alkotásának címe kétféleképp is fordítható: Emberek és istenek, illetve Embereké és isteneké. A nemzetközinek tekinthető angol változat kiötlői ez utóbbi jelentést választották: Of Gods and Men. Nem ok nélkül, hiszen a mű alapjául szolgáló dráma hitek és vallások, a kereszténység és az iszlám találkozásának világában, földiekhez és égiekhez tartozás feszültségében zajlott le 1996-ban, részben a nagyközönség szeme előtt. A film a maga eszközeivel viszont épp azt keresi, ami a lélek mélyén rejtve maradt. Hét trappista szerzetest raboltak el másfél évtizeddel ezelőtt az Atlasz hegységben lévő Tibhirine-ből, és két hónappal később kivégezték őket. Történetük utolsó szakaszát mutatja be a film. Mai napig vitatott kérdés, hogy a „felelősséget” vállaló algériai fundamentalista fegyveres csoport vagy az algériai hadsereg „balul sikerült” akciója miatt következett-e be a tragédia, melynek a béke, a más meggyőződésű emberekkel való tiszteletteljes együttélés, találkozás és párbeszéd apostolaiként ismert férfiak áldozatul estek. Kitartásuk, helytállásuk személyes döntés eredménye volt: egy mind ellenségesebb erőket mozgató világban is a szeretet evangéliumának tanúi akartak maradni. Ezt ismerték fel és vállalták hivatásukként. Közülük a legismertebb vezetőjük, Christian de Chergé volt, akinek alakját Lambert Wilson kelti életre a filmben. A Des hommes et des dieux-t mindössze két hónap alatt forgatták le egy több mint negyven éve elhagyott marokkói kolostorban, amelyet a film kedvéért úgy újítottak fel, hogy hasonlítson az eredeti helyszínre. Szeptemberben lesz a franciaországi premier. Hogy nálunk mikor válik láthatóvá az immár nagydíjas alkotás, s egyáltalán eljut-e hozzánk, az persze nem új keletű kérdés. Ismerve a hazai forgalmazók rogyadozó állapotát, nem csoda, hogy a tömegfilmek univerzumán kívülről egyre kevesebb érték jut el a mozikba, s ha igen, csaknem észrevehetetlenül. Példa erre a szintén hit és vallás mélyét firtató kérdésekről szóló, Camino című spanyol film, amely hiába gyűjtött be szekérderéknyi elismerést és okozott rendkívüli visszhangot hazájában, nálunk elvétve bukkan fel, szinte csak egy-egy előadás erejéig. Xavier Beauvois alkotása a cannes- i nagydíj mellett a hazai filmes vizeken és szárazon egyaránt egzotikus érdekességnek számító, amúgy 1974 óta működő ökumenikus zsűri elismerését is elnyerte, többek közt érzékletes szépségéért, a meggyilkolt szerzetesek életáldozatának, a békéért vállalt művük hiteles bemutatásáért.