Szent VII. Gergely pápa (Május 25.)
Hildebrand az itáliai Toscanában született. Bencés szerzetes lett. Egész életét az egyház megújulásának szentelte. II. Sándor pápának volt a tanácsadója, és amikor pápává választották (1073), a Gergely nevet vette fel. Súlyos teherként nehezedett rá az 1054-ben történt kelet-nyugati egyházszakadás, és Henrik királlyal való ellentéte. A római liturgia kiterjesztésével megszűnt Hispániában a sok értéket tartalmazó mozarab liturgia. Salernóban halt meg 1085-ben.
Tiszteletreméltó Szent Béda áldozópap és egyháztanító
Észak-Angliában született, és Biscop Benedek nevelésére bízták. Belépett az iarrow-i bencés kolostorba, ahol egész életét leélte. Itt énekelte Isten dicséretét, tanult, tanított és írt – ahogy őt röviden jellemezték. Költő, természettudós, történész, de különösen teológus. Szentírási kommentárt írt, és néhány költeménye maradt fenn a Boldogságos Szűzhöz. 735-ben halt meg.
Pazzi Szent Mária Magdolna szűz
Firenzei nemesi családból származott. Belépett a karmelita rendbe, ahol a Mária Magdolna nevet kapta. Életideálja volt az a bűnbánó, akinek nevét viselte. Teljesen rejtett életet élt, és már tizenkét éves korában misztikus elragadtatásban volt része. Számos levelet írt a pápának, bíborosoknak, de ezeket sohasem küldték el a címzetteknek. Sok lelki szenvedésben és megpróbáltatásban volt része. 1607-ben költözött az örök hazába.
Néri Szent Fülöp áldozópap (Május 26.)
Firenzében született 1515-ben. Rómában a fiatalokkal kezdett foglalkozni. A betegek gondozására testvérületet szervezett. 1551-ben pappá szentelték. Oratóriumot alapított, ahol a szerzetesek a felebaráti szeretet gyakorlásában tűntek ki. 1595-ben halt meg Rómában.
Canterburyi Szent Ágoston püspök (Május 27.)
Róma angliai missziójának kezdeteit Béda írja le, Anglia egyháztörténete című munkájában. Nagy Szent Gergely még pápasága előtt angliai rabszolgákat látott az Örök Városban. Attól kezdve dédelgette a vágyat, hogy ott is meginduljon az egyház missziós tevékenysége. Ez csak pápává választása után történt meg. 596 tavaszán Ágoston szerzetest negyven társával küldte Kent királyának kérésére angol földre. Még útközben, franciaországi területen püspökké is szentelték. Ethelbert, aki Kent királyságát kormányozta, a szerzeteseket Thanet szigetén fogadta. A találkozás eredményeként engedélyt kaptak a térítő munkára. Canterburyben kaptak szállást, és egy év múlva a király is megkeresztelkedett, és tömegesen tértek meg alattvalói is. Ágoston két kísérőjét küldte Rómába, hogy beszámoljanak missziós munkájukról és néhány problémáról. A követek 601-ben számos missziós kíséretében tértek vissza, Ágoston számára pedig érseki palliumot küldött a pápa. Canterbury mellett apátságot alapított, később e város püspöke lett. 605 körül halt meg.
A Boldogságos Szűz Mária, a szent reménység anyja (Május 29.)
A Mária-misék gyűjteményéből való a mai napra javasolt szöveg. A II. vatikáni zsinat a Boldogságos Szüzet úgy állítja elénk, mint aki „ezen a földön mindaddig, amíg el nem jön az Úr napja (vö. 2Pét 3,10), a biztos remény és vigasztalás jeleként ragyog Isten zarándok népe számára”. E szavak megtalálhatók a mennybe felvett Boldogságos Szűz Máriáról szóló mise prefációjában. Az egyház ugyanis, amikor a Boldogságos Szűznek az üdvösségtörténetben betöltött szerepét kutatja, gyakran nevezi őt „reménységünknek” és „a remény anyjának”. A dicsőséges mennybevétel titkában a Boldogságos Szüzet „az üdvösség biztos reményének” tekinti, aki felragyog valamennyi hívő számára.
