A közállapotok egészen katasztrofálissá váltak. Az újjáépítés a pápa visszatérése után is nehezen ment az állandó külső támadások miatt. Ebben a nehéz időben született Franciska nemesi családból, 1384-ben. Családja a kódexmásolók negyedében lakott, így már gyermekkorában megtanult írni és olvasni. A szerzetesi élet után vágyakozott, de fiatalon férjhez kellett mennie Lorenzo Ponzianihoz. A Trastevere városrészbe költözött férje családi palotájába, ahol áldozatos élete miatt megbecsülték és szerették. Férje a pápai sereg tisztje volt, és a városba betörő garázdálkodókkal szemben harcolt. Két alkalommal is megsebesült, és Franciska gondos ápolására mindkét alkalommal meggyógyult. Hat gyermeke közül egy érte meg a felnőttkort, ő is a pápai seregben szolgált. Franciska sokat tett a sebesültekért, betegekért, még saját házát is kórházzá alakította. 1425-ben megalapította a bencés obláták rendjét, összegyűjtve azokat az özvegyeket és asszonyokat, akik a karitatív szolgálatot életük feladatának tekintették. Ő csak férje halála után (1436) lépett be a Capitolium melletti kolostorba. 1440-ben halt meg. Szentté avatása előtt Bellarmin Szent Róbert így nyilatkozott róla: „Benne bármelyik életkorban vagy állapotban élő lélek példaképet talál. Mert Franciska kicsi korától gondosan őrizte szüzességét; hosszú ideig tiszta házasságban élt, utána pedig özvegységében, majd a kolostori életben mutatott példát minden erényre.”
