A hét szentje: Fourier Szent Péter

Kereskedő fiaként született, 1565-ban, a lotaringiai Mirecourt-ban. Mivel nagyon tehetséges volt, apja már tizenhárom éves korában beíratta a jezsuiták pont-à-
moussoni kollégiumába. Húszévesen belépett Chaumousey ágostonos kanonokjai közé. Négy évvel később pappá szentelték, és ismét Pont-à-Moussonba küldték tanulni. Miután doktorált, visszatért Chau­mousey-be, és igyekezett megváltoztatni az ottani „áporodott szellemet”. Ám ellenlábasai menesztették.
Három plébániát ajánlottak neki. Mattain­court-t választotta. A Vogézek hegylánc e falva részben kálvinista hitű volt. Fourier Péter harminc éven át tevékenykedett itt plébánosként, és áldásos munkája csakhamar meghozta gyümölcsét. Testvérületeket alapított, vallásoktatást tartott, a távol maradókért még a kocsmába is elment. Különösen sikeres volt az általa alapított biztosítópénztár. Aki nehéz helyzetbe került, a pénztártól kölcsönt vehetett föl, amit csak akkor kellett visszafizetnie, ha jobbra fordult a helyzete.
Úgy gondolta, a gyermekek oktatásának ingyenesnek kell lennie. Hívei között volt négy fiatal lány, akik elfogadták vezetését. Közéjük tartozott Alix Le Clerc, a későbbi Jézusról nevezett Mária Terézia nővér. Először egy kolostorba küldte őket Poussay-ba, hogy a szerzetesélettel ismerkedjenek, majd tanítónővé képezte elhivatott növendékeit. Aztán leányiskolát nyitott a településen. Oktatási módszerei bámulatosan korszerűek voltak. A leányok olvasni, írni és számolni tanultak, és gyakorlati képzést is kaptak.
Püspöke 1625-ben népmissziók tartásával bízta meg. Beszédeiben arra is kitért, hogy a katolikusoknak komoly felelősségük van az egyházszakadásban.
Toul püspöke azt a nehéz feladatot bízta rá, hogy reformálja meg Franciaország ágostonos kanonokjainak életét. Ez mindenféle ellenállás dacára sikerült neki. Kedves plébániájáról csak 1632-ben mondott le – miután a kanonokok általános elöljárójává választották.
Lotaringia, amely korábban független hercegség volt, Franciaországhoz került. Fourier Péter magára vonta Richelieu bíboros neheztelését, és száműzetésbe kellett mennie. Négy éven át élt Felső-Burgundia szabad grófságában, egy női rend kolostorának papjaként. Itt is hunyt el. Halála után egy évvel holttestét Mattaincourt-ba szállították, sírjához ma is sokan elzarándokolnak.

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..