A Pireneusi-félsziget a VIII. század elejétől arab kézen volt, a nép tömegesen tért át a muszlim hitre. Az arabok bizonyos türelmet tanúsítottak keresztény alattvalóikkal szemben. A keresztények a maguk egyházi és polgári törvényei szerint éltek lakónegyedeikben, jogvédelmet élveztek, s ezért adót fizettek. Ám a kereszténység ekkortól a magánélet területére korlátozódott. Helyébe az iszlám lépett a vallásgyakorlás államilag hivatalos formájaként. A IX. században keresztényüldözések is zajlottak, az Egyház sok tagját megfélemlítve.
A IX. század elején született Eulogius Córdoba egyik legelőkelőbb családjának fia volt. Már fiatalon rendkívüli érdeklődést tanúsított a Szentírás és az egyházatyák iránt. Miután diakónussá, majd pappá szentelték, egy ideig Córdobában tanított. A világi papok között is szerzetes módjára élt, időről időre visszavonult egy kolostorba, „hogy erényre irányuló törekvéseit ne csökkentsék a világi gondok”.
850 körül megkezdődött a keresztények üldözése. II. Abd ar-Rahmán rendeletet adott ki ellenük, és fölemelte a követelt adót. Ez sok keresztényt arra indított, hogy bíró előtt is megvallja hitét, nyilvánosan elutasítva Mohamed tanítását. Abd ar-Rahmán az andalúziai püspök, Reccafred segítségét akarta felhasználni, hogy a keresztényeket visszatartsa a nyilvános hitvallástól. A főpap ugyanis elvitatta a vértanúság méltóságát azoktól, akik kifejezetten törekedtek rá. Reccafred az uralkodó parancsára fogságba vettette Eulogiust, mert vértanúságra buzdított. Börtönbe ment vele sok, hitében erős híve is.
Később, szabadon bocsátása után Eulogius a prédikációival és írásaival erősítette a hívőket. Córdobai Szent Leocritia fiatal lányként tért keresztény hitre, ezzel magára vonva muszlim és pogány rokonainak haragját. Oltalmat keresett Eulogiusnál, aki először a nővérére, majd egyik ismerősére bízta. Miközben a szülők sürgetésére sok keresztényt kihallgattak, Eulogius bátran elrejtette Leocritiát üldözői elől. Oktatta, megerősítette a hitben, és előkészítette a vértanúságra. Végül mindkettőjüket elfogták.
A királyi tanács előtt a bíráknak az evangéliumot akarta hirdetni, ám nem hallgatták meg, hanem parancsot adtak, hogy tüstént végezzék ki. A vesztőhelyen letérdelt, az ég felé tárta kezét, keresztet vetett, és rövid imát mondott, mielőtt lefejezték. Vértanúságának napja 859. március 11.
