A hét szentje augusztus 30.

A főrangú Furius nemzetségből származott, akik régóta a szenátus tagjai voltak. Az életéről és tevékenységéről szóló lényeges közléseket egykori iskolatársának, Szent Jeromosnak köszönhetjük. Pammachius hitvese, Paulina Szent Paula lánya és Szent Euszto­chium nővére volt; Pamma­chius unokahúga pedig Szent Marcella. Ezek az előkelő római nők buzgón követték a Szent Jeromos által hirdetett szerzetesi aszkézis eszményét. Pamma­chius római konzuli és prokonzuli tisztséget is viselt.
Amikor 395-ben Paulina meghalt, Pammachius többé nem a szenátor pompás bíbor ruhájában jelent meg, hanem a közönséges emberek tunikájában, nagy vagyonát pedig jótékony célokra fordította. Jeromos ezért a szegények kincstárnokának és a rászorulók barátjának nevezte. Pammachius Ostiában nagy menedékhelyet emelt a nincstelenek, betegek és az idegenek számára. Ez a maga korában egészen egyedülálló intézmény volt. Emellett a római Mons Caeliuson bazilikát építtetett egy vértanú testvérpár tiszteletére, mely sokáig az ő nevét viselte (a középkor óta Szent János és Pál vértanúk bazilikája néven ismert). A bazilikán ez a felirat állt: „Ki építette Krisztusért ezt a nagy és tiszteletre méltó épületet? Akarod tudni? Pamma­chius ő, a hit előmozdítója.”
Az a tény, hogy egy művelt, befolyásos és gazdag arisztokrata a szegénygondozás szolgálatába állította nagy vagyonát, ő maga pedig aszketikus életet élt, elképesztő lehetett az akkori Róma számára. A nemesség nagy része ugyanis kitartott még a régi pogány kultusz mellett, a papság és a keresztény hívők többsége pedig erősen aszkézisellenes volt. Ez Szent Blesillának, Paula másik, özvegyen maradt lányának halálakor, 384-ben érte el tetőpontját, mert úgy hírlett, hogy az özvegy halálra gyötörte magát.
Pammachius állást foglalt az Egyház belső küzdelmeiben is, és folytonosan elkötelezte magát az ortodoxia mellett. Numidiai birtokain a donatizmus eretnekségét támogató parasztokat okos intelmeivel sikerült visszavezetnie a Katolikus Egyházba. Amikor Órigenész igazhitűségről szóló vitája 395-ben eljutott Rómába, Pammachius és Oceanus kérte meg Jeromost, hogy fordítsa le latinra Órigenész Peri arkhón (magyarul A princípiumokról címmel jelent meg) című írását, amelyet addig csak részleteiben ismertek. Úgy tűnik, Órigenész elítélésében Pammachiusnak is része volt.
Szent Jeromos, aki több művét is Pammachiusnak szentelte, így írt barátjáról: az Úrnak a gazdagokra szórt jajkiáltása egyáltalán nem vonatkozik rá. Gazdagság és hatalom nem a kárhozat veszélye volt számára, hanem egyedülálló lehetőség a szeretet főparancsának teljesítésére.
A nyugati gótok római betörésekor halt meg.

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .