A hét szentje

Az Alapítások könyvében Avi­lai Szent Teréz gyakran megemlít egy laikus nővért, akit munkatársának nevez. Ana García Manzanas egy Avila közelében levő faluból származott: tehetős parasztember legkisebb lánya volt.
Egyszer álmában kicsi, szegényes házat látott, ahol durva szövetet viselő szerzetes nővérek laktak. Inni kért tőlük, és különlegesen tiszta vizet adtak neki. Amikor álmát elmondta a helyi plébánosnak, az elküldte az új avilai Szent József-kolostorba, amely az első kárme­lita kolostor volt Teréz reformja óta. Amikor odaérkezett, megismerte az álmában látott házat. Minden pontosan egyezett, sőt, még a korsó is ugyanolyan volt, amilyenben álmában a vizet kapta. 1570-ben ő lett az első laikus testvér a megreformált kár­me­lita nővérek között.
Egy nap, amikor imába merült, megjelent neki Jézus, és szomorúan azt mondta: „Nézd a lelkeket, akik szeretetem ellenére elvesznek! Segíts nekem megmenteni őket!” Közben pedig megmutatta neki Franciaországot. Anna 1572-ben tett fogadalmat. Mivel nem tudott írni, az okmányt kereszttel hitelesítette.
Anna Szent Teréz életének utolsó öt évében mindvégig mellette volt; kézírását utánozva sikerült az írást is megtanulnia, úgyhogy titkárnőjeként is segítette.
A szent halála mérhetetlen veszteséget jelentett Anna számára. Továbbvitte a terézi hagyományt, előbb Spanyolországban, majd húsz évvel később öt spanyol kármelita nővérrel együtt Franciaországban és Németalföldön is.
1604-ben érkeztek Párizsba. 1605-ben a Párizs utáni első új francia kolostor, Pontoise priorisszája lett. A francia novíciák ugyanúgy szerették és tisztelték, mint Pontoise népe. A Tours-ban 1608-ban alapított kolostornak három éven át volt a vezetője.
Végül 1611-ben, hét év után elhagyta Franciaországot. A spanyol Németalföldre, a mai Belgium területére utazott, ahol Izabella helytartónő és férje, Albert le akarta telepíteni az új rendet. Amikor 1612-ben Antwerpenbe érkezett, szentségének híre már messze megelőzte. Az itt alapított Kármel a rend kisugárzó központja lett, az ország határain messze túlra terjedt a híre. Annához, aki haláláig a közösség vezetője volt, még Itáliából, Franciaországból, Lengyelországból is csatlakoztak nővérek.