Tizenhét évesen – miután egész sor nemesi kérőt elutasított – Veronika Città di Castellóban apja akarata ellenére belépett a kapucinus apácák kolostorába. 1678-ban tett fogadalmat. Ettől kezdve életét a szenvedés misztikája határozta meg. Erősen kötődött a keresztre feszített Úrhoz, ami abból fakadt, hogy még gyermekkorában haldokló anyja az Úr szent oldalsebének tiszteletét ajánlotta neki. Egy nap megjelent neki Jézus, akinek egész testét sebek borították. Veronika egyre jobban egyesült a szenvedő Úrral. Fején láthatóvá vált a töviskorona nyoma, majd harminchat évesen megkapta az oldalsebet, három-négy hónappal később pedig Jézus többi sebhelyét is. Több mint harminc évig volt stigmatizált. Hitte, hogy az Úr általa akarja ismét szenvedésére emlékeztetni a világot. Rendi regulájának szigorúsága megviselte gyenge egészségét. Amiatt is szenvedett, hogy belső életének titkait másokkal is meg kell osztania – jezsuita gyóntatója megparancsolta neki, hogy vezessen naplót. Életének rendkívülisége gyanút és bizalmatlanságot keltett: valódi-e mindez, vagy csupán színlelt vagy beteges jelenség, netán az ördög kísértése? Leginkább Veronika apátnője kételkedett. Megkísérelték, hogy gyökeres „gyógymóddal” fogjanak ki rajta: öt évig kenyéren és vízen böjtöltették. Orvosai a szüntelen fejfájását – az akkori gyakorlat szerint – izzó vassal akarták gyógyítani. Sebhelyeit egyházi jóváhagyással megalázó és fájdalmas vizsgálatoknak vetették alá. Az esetleges hitbeli tévedések elterjedésének megakadályozása érdekében a legfőbb egyházi hatóság püspökére bízta Veronika felügyeletét. Megfosztották újoncmesternői tisztségétől, és elvesztette azt a jogot, hogy a kolostori közösségben választó vagy választható lehessen. Megtiltották neki, hogy hét közben részt vegyen a zsolozsmán és a szentmisén. Vasárnap leghátul, az ajtó mellett állva ott lehetett a szentmisén, de áldozáshoz nem járulhatott. Ötven napra bezárták a betegcellába, és nem engedélyezték, hogy bármi módon érintkezzék nővértársaival. Ám aztán a püspök jelentette Rómába a vizsgálatok és a megfigyelés eredményét: Veronika hite kifogástalan, engedelmessége töretlen, a misztikus jelenségek pedig szakadatlanul folytatódnak. A pápa visszavont minden tilalmat, és röviddel ezután a nővérek egyhangúlag apátnővé választották. Tizenegy évvel később halt meg.
