Egy kibillent világ hálójában
Fotó: Kovács Tibor

 

Meghökkentenek, felráznak, feldühítenek, elrettentenek, mosolyra vagy éppen hangos nevetésre ingerelnek a tizedik alkalommal megrendezett, augusztus 4-ig látogatható Nemzetközi Groteszk Kiállítás alkotásai. Ellentétek feszülnek egy-egy műben, az ellentéteket pedig disszonáns életünk paradoxonjai hozzák létre. Az a kettősség, amely létünk sajátja, hiszen a jó és a rossz örök harcban állnak értünk, csak tőlünk függ, mire mondunk igent. A kaposvári Együd Árpád Városi Művelődési Központ Vaszary Képtárában rendezett, 148 művész 232 munkáját felvonultató tárlat alkotásainak többsége emberlétünk gyarlóságával szembesíti a látogatót, így Gogollal együtt bátran kijelenthetjük: Magatokon röhögtök! Valóban, hiszen jó úton halad az emberiség afelé, hogy felszámolja önmagát, s tönkretegye a világot…
Szemadám György Munkácsy-díjas festőművész, művészeti író, a groteszk trien­nálé lelkes patrónusa nem véletlenül fogalmazott úgy, hogy „ennél aktuálisabb kiállítás Magyarországon ma nem létezik. A tárlat maga a mai magyar valóság…”
Ezért aztán nem csodálkozunk azon sem, hogy a Szent Korona áttetsző sziluettjét tövisből formázta meg Homolya Gábor, az egyre nagyobb veszélynek kitett keresztény értékrendre utalva. Említhetném Miglinczi Éva Az nem lehet című „gondolatfutamát”, a húsdarálóba nyomott nemzeti trikolórt, vagy Bognár Zsolt Mimika című festményét, amelyen agyonkötözött fejű és szájú, meggyötört figurát látunk. Soltész Melinda blondelkeretbe zárt, torz tükröt tart elénk, amelybe bármely szögből is nézzünk, nem látjuk a valós képet. Az alkotás címével állítja-kérdezi: Látod, amit látsz(?)
Sajnos nem, mert a szemlélődés örömét, „az élet józan mámorát” gyakran cseréljük felületes szemléletre, pedig a mélységig, a józanságig, az igaz­ság felfedezéséig vezet az út! Hosszú, vargabetűkkel tarkított, de járható. Igaz, kell némi fény is az úthoz, és útitársak… Hogy írta József Attila a Thomas Mann üdvözlésében?: „Az igazat mondd, ne csak a valódit, / a fényt, amelytől világlik agyunk, / hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.” A Kapos ART Képző- és Iparművészeti Egyesület nagy érdeklődés mellett hirdette meg pályázatát, s rendezte meg a 10. Nemzetközi Groteszk Kiállítást, amelyre 275 képzőművész 554 alkotásából válogatott a zsűri. A hazai alkotókon kívül Ausztria, az Egyesült Királyság, Hollandia, Románia, Szerbia, Szlovákia művészeinek munkái is megtalálhatók a tárlaton, a képzőművészeti alkotások mellett beérkezett irodalmi „groteszkeket” pedig a triennáléra készült katalógusban olvashatjuk.
„…a hőseit szemétbe temető világ vihogva nézi, hogy seprűnyélen lovagolva hirdeti a halhatatlan, mindent megújító, loboncos ifjúságot egy falka tikkelő…” – Az 1990-ben alakult Kapos Art Egyesület ezúttal Orbán Ottó Faust röpköd című művének részletével hirdette meg sokak kedvenc pályázatát, hiszen a groteszk mint téma nem szorítja keretek közé a műfajt, a mondanivalót, a technikát. Korlátozás helyett tágas lehetőséget biztosít a művészeknek, akik felettébb változatos műfaj- és technikai arzenált vonultattak fel. Festmény, egyedi és sokszorosító grafika, PC-grafika, kisplasztika, objekt, textil és a legkülönbözőbb anyagok felhasználásával, ötvözésével készült „groteszkek” is láthatók a tárlaton, amely számára már-már szűkösnek bizonyult a Vaszary Képtár. Az egyik alkotó például lufikra álmodott grafikasorozatával mutatja meg széteső korunk görbe világát…
Sem az irodalomban, sem a képzőművészetben, de még a zenében sem új keletű dolog, hogy a művészek görbe tükröt tartanak elénk. Egyes korok alkotóinak tudatos törekvése volt, hogy szembesítsék a mindenkori hatalmat, a társadalmat, olykor magukat a kortárs alkotókat is a közélet, a körülöttünk lévő világ anomáliáival, túlkapásaival. A groteszk így a mindennapok kifejező formájává lett egyes művészek életművében.
Merész képzettársítások és szolid, sejtető üzenetek egyaránt megjelennek a materializált világ kritikáját groteszk módon elénk táró kiállításon, amelynek fő jellemzője az ellentétes esztétikai minőségek együttes jelenléte. Szombathy Bálint szépségkutató a Festők Városa Hangulatfesztivál keretében rendezett tárlatmegnyitón arról is szólt, hogy a történelem folyamán a kultúra mozgása következtében bizonyos fogalmak jelentése módosult, megváltozott. A groteszken azonban nem fogott az idő. Ma is ugyanazt érezzük, amit a reneszánsz vagy a romantika korában élő emberek, amikor az egymással ellentétes esztétikai kategóriák ütköztek. A szép a rúttal, a jó a rosszal, az alantas a fenségessel, az igaz a hamissal vívta a harcát. (Azt már csak én teszem hozzá, hogy a szent és a profán ütköztetése is cél volt, s az is maradt mindmáig…)
A szépségkutató arra is utalt, hogy a kubizmus, az expresszionizmus, a futurizmus, a dadaizmus és a szürrealizmus hívei is éltek a groteszk látásmóddal – programszerűen lázadtak a harmóniát eszményítő klasszikus értékek ellen.
Nyilván a lázadás, de a polgárpukkasztás is fontos motiváló tényező. Például a sarló és kalapács sem a megszokott formában jelenik meg a tárlaton, de patinás evőeszközök is új életre kelnek. Az egyik nagy méretű festményen színes csokornyakkendők rendezett sorai láthatók. A bizarr gyűjtemény darabjai között denevérre hasonlító is akad, hátha szükség lehet rá egy vámpírbálon…
Rendkívül expresszív erővel hat Rozsnyai Sándor Metro SMS című, mobilfejű embert ábrázoló műve, amelyen a „bunkofon-mániában” szenvedő egyén saját kobakját tartja a kezében, és ujjaival megpróbál valamiféle kapcsolatba kerülni vele. Balassa Katalin Az élet egy nagy zokni című képe csodavilágot idéz, bámulatos ötletekkel. Szabó Péter Meghasonlott törzsi kerti törpéje a giccsek giccse, csakúgy, mint Páll Zsuzsanna Háztartási célokra címet viselő tárgytársítása: nagyanyáink konyhájának fontos kelléke, a mérleg újragondolva és -hasznosítva kerül főszerepbe: réztányérjai békebeli nippekkel vannak telerakva. Ország László fotóművész a somogyi megyeszékhely talán legszebb, Kontrássy utcai szecessziós lakóházán látható, egymás felé hajló emberpárt, Ádámot és Évát örökítette meg fotoapparátjával, s Ős-történet című képébe belekomponálta a lombja vesztett almafát is, ágán egyetlen szem piros gyümölccsel. Varga Bencsik József Ablak a múltba című, nagy méretű alkotása ásatásokból előbukkanó fényes-fémes maradványokra irányítja a figyelmet, azt hangsúlyozva: a hajdanvolt, egykor sokak által kincsként kezelt használati és dísztárgyak ma már szinte múzeumi darabok, végleg elveszőben a múlt ködében…
Csabai Tibor Isten hozott című kő-bronz kisplasztikájának alakjai forgatható csocsójátékosok is lehetnének, de nyársrúdra felhúzott figurák is, akik könnyen megégethetők. Hiányzik a biztos talaj a lábuk alól, kiszolgáltatottságukban manipulálhatók, irányíthatók. Nem szívesen forognék a parázs fölött e folyamatos pirulást biztosító nyárson, de arra sem vágyom, hogy Peruzzi Boglár plakáthőssé lett, úszósapkás alakja legyek. Ha a kompozíció az Idealizált valóság címet viseli, milyen lehet a valódi valóság? A „kocsírozás” hevében lévő két, elég csúf arcú fiatalt – D. Tóth Károly Simizők című kisplasztikájának alakjait – sem foglalkoztatja e kérdés, amely különben is megfejthetetlen. Csakúgy, mint Pató Károly Birodalom című grafikája, amely azt illusztrálja, miként lehet egy kakas a bolygó – avagy a szemétdomb – nagy hatalmú ura. A bolygó persze lakatlan; még ki sem alakult vagy már megszűnt rajta az élet. Csak bizakodhatunk abban, hogy nem Földnek hívják…
Univerzális üzenetet fogalmazott meg fa-fém kompozíciójában Romer Péter. A lapjára állított, kissé előredőlt kapa nyelén kettős kereszt. A mű címe: Gyomláljuk ki kertünket, lelkünket. Fogadjuk meg e tanácsot!

***

A Kapos ART Képző- és Iparművészeti Egyesület 1996-ban kortárs Nemzetközi Groteszk Gyűjteményt hozott létre a kiállításon részt vevő művészek felajánlásaiból. E gazdag anyagból 2002-ben rendeztek tárlatot Budapesten az Újpest Galériában, amelyről Itt tartunk címmel televíziófelvétel készült. Ettől kezdve Szemadám György festőművész, művészeti író vált a rendezvény „szószólójává” – tudtuk meg Halmos Klára grafikusművésztől, a Kapos ART Egyesület titkárától. E gyűjtemény anyagát 2005-ben a Szoboszlói Galériában (Hajdúszoboszló), 2006-ban a Csi­kász Galériában (Veszprém), 2007-ben a szigetszentmiklósi Városi Könyvtár és Közösségi Ház Galériájában, 2014-ben Kaposváron, a Kapos ART Kortárs Galériában láthatta a közönség. A legnagyobb szabású válogatás tavaly tavasszal nyílt Dunaszerdahelyen, a Kortárs Magyar Galériában. Kizárólag a szakmai zsűri által kiállításra javasolt és/vagy díjazott művek kerülhetnek a gyűjteménybe, amelynek érdekessége, hogy 1990 óta végigkísérhetők benne a társadalmi korszakok változásai, hiszen a műveken keresztül tükröződik a kor szellemisége.
A kollekcióban a hazai művészek mellett cseh, román, szlovák, orosz, olasz, német, horvát, holland és erdélyi alkotók munkái is megtalálhatók, s elhunyt művészek – köztük Bada-Dada Tibor képzőművész, Tornai Endre András, Szabó János szobrászművészek, Ungvári Károly festőművész – műveivel is találkozhatunk benne. A jelenleg több mint kétszáz darabos gyűjtemény kiállításonként bővül újabb és újabb művek felajánlásával.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.