A hét szentje

Az utolsó nyugati egyházatya közel száz évvel a Római Birodalom bukása után, az Ibériai-félszigeten látta meg a napvilágot. Kortársai elsősorban remek szónoki képességeit és széles körű műveltségét értékelték. Legnagyobb érdeme az volt, hogy az ókor hellén alapokon nyugvó latin műveltségét átmentette a középkor számára. Ismereteinek tárházát számos keresztény tanító és teológus használta fel. A középkor legnagyobb tanítómesterének nevezték. Számos teológiai művet és világtörténetet írt, a gótok történetével és teológusok életművével is foglalkozott.
Bátyja Sevilla püspökeként szolgált, és Nagy Szent Gergely pápa barátságát is élvezte. Tudósi munkásságával nagy hatást gyakorolt Izidorra, aki 599-ben követte a sevillai püspöki székben. A nagy klasszikus és keresztény műveltségű Izidornak, aki szívesen hajlott a szemlélődő életre, sok nehéz­séggel kellett szembenéznie főpapi szolgálata során. Abban a viszontagságos időben, amikor a nyugati gótok elfoglalták Hispániát, többnyire politikai és adminisztratív kérdésekkel kényszerült foglalkozni. A régi római idők latin öröksége és a barbár világ került szembe egymással a népvándorlás korában, és ­Izidor azon fáradozott, hogy éppen a kereszténység révén sikerüljön új egységet építenie. Igyekezetét siker koronázta, amikor Hermenegild, a nyugati gótok trónörököse katolikus hitre tért. Izidor azonban minden közéleti aktivitása mellett is az imádság embere maradt, és folyamatosan továbbképezte magát a tudományok és a teológia terén. Legjelentősebb, húszkötetes, Etymologiae című művében korának pogány-klasszikus, keresztény és zsidó ismereteit gyűjtötte össze.
XVI. Benedek pápa kiemelte Izidor azon nagyszerű tulajdonságát, amellyel a szemlélődés és az aktivitás egymásnak ellentmondó jellegét összhangba hozta. Az ember nem lehet „egydimenziós” – vallotta a püspök –, nem szabad csak a szemlélődésre vagy csak a tevékenységre koncentrálnia. Aki arra hivatkozva nem számol Istennel az életben, hogy sok tennivalója van, az végül magát az igazságot is elhibázza. Aki pedig csak az örökkévalóknak szenteli magát, elfelejtkezik arról, hogy az ember felelősséggel tartozik korának emberei iránt – hangsúlyozta. A szintézis Jézus Krisztus személyében van, aki tanított, gyógyított és segített az embereknek, de közben állandó imádságos kapcsolatban maradt az Atyával. Ebből a szempontból is jelentős példa lehet napjainkban Szent Izidor tanítása.
Tisztelete és tekintélye halála után is megmaradt. A Frank Birodalomban a Nagy Károlyt követő reformmozgalom szolgálatába állított a
IX. században keletkezett néhány olyan okiratot, amelyet Szent Izidornak tulajdonítottak. Az úgynevezett Álizidori gyűjteményről csak jó kétszáz évvel később derült ki, hogy nem hiteles. Ez a hamisítás azonban nemhogy csorbította volna, hanem még növelte is ihletőjének elismertségét.
II. János Pál 1999-ben Izidort nyilvánította az internet, valamint a tudomány és a technika iránt érdeklődők védőszentjének.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.