A mesék archetipikus bölcsességétől elindulva és a társadalomtudományok érveit felsorakoztatva vitatták meg a beszélgetésen a mai magyar társadalom előtt álló, gyermekvállalással kapcsolatos kihívásokat. A rendezvény egyben a „három királylány, három királyfi” mozgalom indító eseménye is volt.
A mozgalom célja, hogy támogassa a kívánt, tervezett gyermekek megszületését, felhívva a figyelmet: gyermekeink azok, akikre támaszkodhatunk, s bíznunk kell a családban mint befektetésben is. A mozgalom neve a népmesékben visszatérő motívumként megjelenő három gyerekre utal, jelezve egyúttal azt is, hogy társadalmunkat is a legalább háromgyermekes családok menthetik meg.
A „hármas” számnak nemcsak a népszokásokban, rítusokban és népmesékben van nagy jelentősége, hanem az emberi gondolkodásban is: háromszor kell valamit ismételni, hogy a kívánt eredmény bekövetkezzék, s a cselekvés a befejezettség, a teljességgel megáldottság érzésével párosuljon. A legtöbb tett a harmadik fázisban kulminál és ér véget, ami után új dolgok vehetik kezdetüket – fogalmazta meg Boldizsár Ildikó mesekutató. – Ez az egyik oka annak, hogy a magyar népmesékben a harmadik gyerek az, aki megold olyan problémákat, amelyeket addig nem sikerült.
Vagyis a „harmadik gyerek” nem más, mint a jövő, a folytonosság, a teljességgel megáldottság záloga. Ezt az archetipikus bölcsességet lehet újra élővé tenni a társadalomban a mesék segítségével.
Számos alkalommal szó esett már arról, hogy a magyar fiatalok még ma is alapvetően családcentrikusak, és szeretnének gyerekeket. A probléma az, hogy végül nem születik meg annyi gyermek, mint amennyit kívántak, terveztek.
– A társadalomnak alapvető érdeke volna, hogy mindent megtegyen a kívánt, tervezett gyermekek minél korábbi világrahozatalának támogatására, miközben nem hagyja veszni a nők tanulásba, képzésbe fektetett energiáit – mutatott rá Kopp Mária, a Magatartástudományi Intézet tudományos igazgatóhelyettese. – A magasabb végzettségű nők későbbi pályája szempontjából a legkevésbé hátrányos, ha még az egyetemi évek alatt vagy a pályájuk legelején tudnak gyermeket vállalni. A jelenlegi válság lehetőséget teremtene arra, hogy a munkanélküliség helyett a kívánt, tervezett gyermekek megszülethessenek, ebben kellene minden lehetséges módon támogatni a családokat. Franciaországban például a háromgyermekes családok kiemelt támogatásával tudták megfordítani a demográfiai krízist.
Magyarországon nagycsaládosnak számít, akinek három gyermeke van. Sajnos, a közvélemény a nagycsaládot összekapcsolja az anyagi nehézséggel. A több gyermek azonban nem(csak) több gondot jelent – a család iskola, ahol szeretetet, bizalmat, felelősséget tanulhatunk.
– A nagycsaládot mint a legfontosabb értékek hordozóját is meg kellene becsülnie a társadalomnak. Ma Magyarországon az összes gyermek közel harminc százaléka a három- és többgyermekes családokban nevelkedik. Ugyanakkor a családoknak a nagycsaládok mindössze három, négy százalékát teszik ki – emelte ki Benkő Ágota, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének korábbi elnöke. – Nem várhatunk a politikai döntésekre, melyek szélfútta nádszálként viselkednek. Személyes felelősségünk van a családok, a megszületett és a születendő királyfik és királylányok sorsáért.
