A gyilkos erőszak régi-új fejezete

De nem, a harminckét éves Anders Behring Breivik nem őrült, legalábbis nem olyan mértékben, hogy beteg eszméi csökkentenék felelősségét. Ezerötszáz oldalas naplója, amennyit idéztek belőle, jól tükrözi, milyen széles körű ismereteket igyekezett szerezni a szélsőséges mozgalmak közelmúltjából, jelenéről. Szomorú, hogy ebben a szemléletben magyar történelmi személyiségekkel is visszaél, jelenkori mozgalmakkal rokonszenvez.
    
Persze nem önmagukban naplójának eszméi jelentik az igazi veszélyt, hanem ami ebből következett: úgy érezte, hogy szükség van háborúra, tömeggyilkosságra. Félelmetes, ahogy önmagát „igazságosztó lovagok kommendátorának” tartja. Hátborzongató az egyenruha iránti vonzalma, valamint az „Európai Katonai Rend és Büntető Törvényszék – Templomos Lovagok” megalakítása.
    
Hajlamosak voltunk „az iszlám” számlájára írni minden szélsőséges iszlámista terrorcselekményt. Most döbbenten szembesülhetünk egy norvég terrorista „kereszténységével”. Ugyan mi köze van Behring Breiviknek, az erőszaknak, halállistáknak, a terrornak a kereszténységhez?
    
„Norvégia békés, demokratikus és szabad ország. A történtek az egész lakosság számára nagy csapást jelentenek. Az emberi őrület ehhez hasonló tetteit nagyon nehéz megmagyarázni akár politikai, akár személyes okok motiválják” – mondta a norvégiai nuncius. Hozzátehetjük: nemcsak Norvégia, de az egész világ számára megrendítő tény, hogy beköszöntött a nemzetközi terrorizmus új fejezete, immár ismét a kereszténységből csúfot űző erőszak szedi áldozatait. Nincs más ellenszere, orvossága, csak a kereszténység, a keresztény spiritualitás megélése. A párbeszéd életformája, az élet kultúrája.