Mindegyik külön világ, egyedüli példány, ahogyan Kosztolányi írja. Nem várhatjuk el a kissé duci kisfiútól, hogy tornászbajnok legyen, sem a számok világa iránt érdeklődő leánykától, hogy mesemondóversenyen induljon. Azt viszont minden gyereknek meg kell(ene) tanulnia, hogy képes legyen a szabadságon alapuló, valódi szeretetre, s hogy felelősségteljes, jó döntéseket hozó emberré váljon.
A Harmat Kiadó új könyve a gyereknevelés során felmerülő problémák és válsághelyzetek kezelésében nyújt segítséget a szülőknek, nagyszülőknek, pedagógusoknak. A pszichológus és családterapeuta szerzőpáros arra keres választ, miként lehet a határokat a jellemformálás szolgálatába állítani, szerintük ugyanis az ember jelleme egyben a sorsa is. „Egyértelmű és egészséges határok segítségével jó eséllyel számíthatunk arra, hogy szeretetben, felelősségteljesen, igazságosan és sikeresen éljék az életüket mind Istennel, mind embertársaikkal való kapcsolatukban.” S ezzel egyetértve a legfontosabb talán azt szem előtt tartania minden édesanyának és édesapának, hogy a jövő most kezdődik. A gyerekek jellemfejlődésében óriási szerep jut a szülők példájának. A szerzők a Példabeszédek könyvéből idézve világítanak rá arra, miért is van jelentősége a harmonikus felnőtt-gyerek kapcsolatnak: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól” (Péld 22,6).
A szeretet a cselekedetekben érhető tetten, s a szeretetteljes emberek tiszteletben tartják mások határait. Alapvető iránymutatást célszerű tehát megfogalmaznunk magunknak is, hogy azt adhassuk tovább csemetéinknek, természetesen szemünk előtt tartva a jó esetben szüleinktől kapott útravalót is: tudom, hogy nem vagyok képes bármire, de tehetetlen sem vagyok; nem csak én számítok; a fájdalom ajándék is lehet; jobban érzem magam, ha hálás vagyok; az őszinteség a legjobb stratégia. A jól érzékelhető és világos határok segítenek az igazmondásban is, mert nemcsak biztonságérzetet adnak, hanem előrelátható következményekkel szembesítenek. És ha netán úgy érezzük, nem birkózunk meg a ránk szabott feladattal, jusson eszünkbe a reményteljes jövő. Higgyük el: „A gyermek önmagában is reményt kelthet bennünk saját fejlődésével.”
(Henry Cloud – John Townsend: Gyerekhatárok – Mikor mondjunk igent és mikor nemet gyermekeinknek? Harmat Kiadó, Budapest, 2011)
