Virágok és tömjén illatában

A hatás nem profán, hanem egyedi, imádságérdemű: elődök könyörgő, bűnbánó lelke mintha ide gyülekeznék. Vörösmarty versében rejtélyes kijelentést tesz: „…szagáról ismerem meg / Az állatember minden bűneit.” A latin sentire szó érez jelentése közvetlenül a szagláshoz is kapcsolódik, de általában az érzékelés megjelölésére szolgál. És benne van a megismer, felfog fogalom. A különböző észleletek összetartozását igazolhatná-e valaki pontosabban a szimbolistáknál, akiknél szín, illat, hang, ízlelés együtt van, s így adnak művészi „tudósítást” a világról és érzékeléséről. Noé bárkájának története a Bibliában egy áldozat jó illatát hangsúlyozza, amelyre az Úr ekként válaszol: „Az ember miatt nem átkozom meg többé a földet.”
Az illat ebben az esetben engesztelés, a Mózes által emelt oltár tömjénfüstje a „Mindenható áldása”. Az istenfélőt a bölcs jó illatúnak nevezi, talán ezért írja le Vörösmarty a bűnre vonatkozó idézett kijelentését. Az illat életerő értelmezését mi sem igazolhatná jobban, mint a virágok, növények újraéledése, ha a víz „megérinti gyökereiket”?

Eső után tavaszi évszakban állok az ajtóban, és érzem a víz, a föld mély illatát, a virágok növekedésében látom a szépséget. A templomban hallván az evangéliumi szakaszt, Pál apostolra kell gondolnom, aki ezt írta: „Hála legyen Istennek, aki Krisztusban mindig győzelemre segít minket, és ismeretét jó illatként mindenütt elterjeszti általunk.” Szó és illat, áldozat és illat; Krisztus áldozata a legnemesebb, a szeretet virága az Atya ölén.

Miért érezte Yeats a szenvedő szépség virágának a rózsát? Talán mert a megváltás illatát kereste?

Szó esik a könyvek Könyvében arról, hogy az Úr mikor, miként jelent meg felhők formájában vagy angyalként, de hogy milyen az illata – erről semmit sem olvasunk…

„Minden igazi és nem »ál«-kultúrának, vallásnak szüksége van a szimbólumok szolgáltatta ősi nyelvre, amely az emberhez szavakban nehezen megfogalmazható igazságokról szól. Ilyen a tömjénezés…” – írja Török József, aki a tömjén történetét ismerteti különböző kultúrákból. Virág és tömjén az oltár körül, a családi otthon sarkában néhány szál rózsa vagy másféle virág a Teremtőt idézi, és Jézust, Máté könyvéből: „…miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezei liliomokat, mint növekednek. (…) Mondom nektek: Még Salamon sem volt dicsőségében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig Isten így öltözteti a mezei virágokat…, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?”

Életerős, illatozó kérdés.