Olyan papokra van szükség – folytatta –, akik a kulturális divatok követése nélkül tanúságot tesznek Isten jelenlétéről a világban. A széles körben elterjedt szekularizáció korában, amely fokozatosan kizárja Istent a közéletből és a társadalmi tudatból, a pap gyakran idegennek érzi magát. Szolgálatának lényege azonban, hogy a sacrum, a szent dolgok embere, aki nem tartozik a világhoz, de a világ érdekében jár közben. Ezt a küldetését nem az emberektől kapta, hanem Isten bízta rá. Túl kell jutni azokon a veszélyes felfogásokon, amelyek az elmúlt évtizedekben a papokat egyfajta szociális munkássá fokozták le. A római Santa Croce Egyetemen rendezett konferencián a közelmúltban Aquilimo Paolini Lorente, a granadai egyetem orvos-pszichológus professzora előadásában arról beszélt, hogy a cölibátus nem áll ellentétben az ember antropológiai felépítésével. A szexualitásról kialakított mai általános felfogás az, ami kevés ponton érintkezik az emberi természettel – vélekedik a professzor. A szexualitást nem önmagában, hanem az emberi élet egészében kell szemlélni. Akár házasságban, akár cölibátusban akar hűséggel élni az ember, egész életét kell megfelelő „irányba” állítania. Lorente professzor szerint a jó papok nem „megfosztottságként” élik meg cölibátusukat. Robert Zollitsch érsek, a német püspöki konferencia elnöke sajtótájékoztatót tartott a Vatikánban. Ezen elmondta, hogy a pápa rendkívül nagy figyelemmel és mély megrendüléssel hallgatta a német egyházban történt szexuális visszaéléseket. A főpásztor tájékoztatta a pápát azokról az intézkedésekről, amelyeket a német püspöki konferencia hozott a kérdés megoldására. A Szentatya teljes támogatásáról biztosította Zollitsch érseket az intézkedéseket illetően. Freiburg főpásztora hozzátette: a Hittani Kongregáció tanulmányozza az egyes püspöki konferenciák által hozott intézkedéseket a botrányos jelenség leküzdésére.
