A bevándorlók tisztelete

A jelenlegi európai társadalom olyan világ építésére törekszik, amelyben az emberek úgy élnek, mintha Isten nem létezne. Ez legfőbb kihívásunk: tegyünk tanúságot szavainkkal és tevékeny, következetes életünkkel Krisztusról, aki örökre minden ember, így egész Európa számára is az erő, az öröm, a boldogság és az üdvösség forrása marad. Az elvándorlás önmagában véve nem új jelenség – állapította meg Erdő Péter. – Ma sokan háborúk és diszkrimináció miatt hagyják el szülőföldjüket, de nagy számban vannak olyanok, akik kizárólag gazdasági okokból vándorolnak el. Az emberi sors a kezdetektől fogva egyfajta „migráció”. A paradicsomból való kiűzetésünk óta mindnyájan „vándorlók” vagyunk. Ábrahámtól kezdve arra szólította fel Isten az embert, hogy hagyja el szülőhazáját, és induljon el az „ígéret földje” felé. Ez a felszólítás Jézus Krisztusban valósul meg maradéktalanul. Isteni-emberi személyében van az az „út”, amely elvezet bennünket az Atya házához. El kell ismerni minden ember méltóságát, beleértve az illegális bevándorlókét is. Ez nem jelenti azonban a jogszabályok eltörlését a migráció terén. A törvényesség és az igazságosság, valamint a minden ember méltóságának abszolút elismerése, továbbá a legrászorulóbbak iránti irgalmasság szervesen összetartoznak és egységet alkotnak. A migráció következtében különféle keresztény felekezetek kerülnek szoros kapcsolatba egymással. Ez mindenkit figyelmeztessen a párbeszéd elmélyítésére és a keresztények egységének keresésére. A szeretet álljon mindig első helyen az ökumenikus párbeszédben olyan országokban is, ahol a katolikusok diaszpórában élnek. A keresztény testvérek kölcsönös befogadása Isten szeretetének jele, és nagy reményt hordoz mindenki számára. Végül Erdő Péter bíboros felidézte beszédében Vlagyimir Szolovjov Az Antikrisztus története című elbeszélését. A kereszténység lényege nem külső siker, nem felületes irénizmus, vagyis a béke kedvéért létrehozott egység, hanem az igaz Isten imádása. A résztvevők sorra vették, hogy az egyházak és ökumenikus szervezetek hogyan néznek szembe az elvándorlás jelenségével, és mit tesznek országos, európai és nemzetközi szinten azért, hogy befogadják a bevándorlókat és megkönnyítsék részvételüket a vendéglátó nemzet társadalmi életében. A március 11-én kiadott záróközlemény szerint a bizottsági ülés előkészítette az április 27-től május 1-jéig a spanyolországi Malagán tartandó CCEE-kongresszust az európai egyházak migrációval foglalkozó éve keretében. Az ülésen megállapították, hogy az egyházak már eddig is a bevándorlók befogadása és társadalmi beilleszkedése mellett foglaltak állást. A megbeszéléseket négy elismert szakértő segítette. A vándorlást „kikényszerítő” sokféle okot tudományos alapossággal vizsgálni kell. Fontos feladat a családegyesítés, elsősorban az egészséges családi nevelés érdekében. Mindenütt el kell ismerni minden személy méltóságát, beleértve az illegális bevándorlókat és a menekülteket is. Ezzel együtt el kell ismerni az államok felelősségét saját állampolgáraik és a nemzeti kulturális örökség védelmét illetően. A migrációs jelenség sürgető felhívás a strukturális, kulturális és gondolkodásbeli változásra. I. Bartholomaiosz ökumenikus konstantinápolyi pátriárka március 9-én fogadta a CCEE és az Európai Egyházak Tanácsa (KEK) közös bizottságának tagjait. Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, a CCEE elnöke beszédében rámutatott a bizottság célkitűzésére: „Reméljük, hogy munkánk közös üzenetet juttat el az európai társadalomhoz. Az Európában az elmúlt évtizedekben végbement történelmi és kulturális változások sürgetik a keresztény közösségek közös tanúságtételét és együttműködését, hogy megvédhessük és előmozdíthassuk társadalmainkban a keresztény értékeket.” A közös bizottság jövőre február 17-től 20-ig Belgrádban tartja következő ülését.