Az emberek közé érkező Jézus Isten legszebb Szava, amit hozzánk, az egész világhoz intézett. Ő maga a hús-vér elevenségű evangélium. Nem pusztán tanítása vagy felnőttkorában elénk tárt mondatai jelentik számunkra a Mindenható üzenetét, hanem minden gesztusa, teljes lénye, istenemberi valója. Ezért is olyan szép látni, hogy miként indul útjára az örömhír, még a Gyermek születése előtt. Az angyal így köszönti Názáretben Máriát: Khaire! Ez szó szerinti fordításban ennyit tesz: Örvendezz! Szent Ágoston szava szerint a Szűzanya előbb a szívébe fogadja be Isten Igéjét, hogy azután a méhében is hordozza őt – Mária öröme pontosan így válik teljessé. Miután hitében, személyes életében a lehető legteljesebben átadta magát Istennek, most a teste is megnyílik a Szentlélek tevékenysége előtt. Hogyan másként szólíthatná meg őt Gábriel, mint így: Örvendezzél te, aki kegyelemmel teljes vagy!
Istennek Mária szívében gyökeret vert, méhében testet öltött Igéje, élő evangéliuma pedig ettől kezdve mintegy belső mozgatójává válik az anya létének. Aquinói Szent Tamás szerint a jó a természete szerint törekszik az önközlésre. Az Isten kegyelmével betelt anya azonnal útnak indul, hogy felkeresse idős rokonát, Erzsébetet. Szinte átérezzük azt a csendes, mély, igazi lelkesültséget, amely indítja-viszi őt az útján. Igen, segíteni is akar a szülés körüli teendőkben. De ezenfelül osztozni szeretne az örömben, az átélt csodában, és ugyanígy ő is szeretné megosztani Erzsébettel a maga személyes evangéliumát.
Kettejük találkozása valódi örömünnep: Erzsébet méhében felujjong a magzat. Jánosnak ez az első prófétai tette, és milyen csodálatos! Az Isten küldötte, embere nem tud még beszélni, állapotánál fogva nem alkalmas arra, hogy az ószövetségi nagyok nyomába lépjen, hisz még meg sem született. De mozgása, rugdalózása, izgatottsága révén megüzeni édesanyjának, hogy mindaz, amiért idős szülei meddősége ellenére megfoganhatott, most itt van a közvetlen közelükben: a Messiás elküldése, a megváltás beteljesítése, a nagy szabadulás szó szerint a házuk küszöbén áll, egy másik magzat képében, aki ugyan szintén nem tud még beszélni, de már a puszta létével az örömhírt hirdeti.
Adventi tanulság ez mindannyiunk számára, ugyanakkor figyelmeztetés is. Maga az élet az evangélium legigazabb nyelvezete, és a hirdetés nem a szavakkal, hanem emberi mivoltunk tanúságtételével kezdődik el. Advent csöndjéből hangzik fel a világnak az üdvösség örömet hozó Igéje.
