Görögkatolikus lelkiség

Milyen hosszú a Megváltónk őseinek névsora! Alig győzzük kivárni, hogy a görögkatolikus templomban a pap felolvassa a neveket a karácsony előtti vasárnapon. Ám a várakozás már a beteljesedésbe megy át, hiszen az ünnepi evangélium második részében Jézus Krisztus születéséről hallunk. Így ebben a szakaszban (Mt 1,1–25) a két gondolat szorosan összekapcsolódik.
Itt van előbb a várakozás. A Görögkatolikus Egyházban már korábban elkezdtük ezt a folyamatot. Pontosan negyvennapos böjttel készülünk karácsony szent ünnepére. Igaz, ez nem olyan szigorú, mint a húsvét előtti nagyböjt, mert Egyházunk ősi előírása szerint – amellett, hogy minden hétköznapja bűnbánati nap, amikor valamilyen cselekedettel eleget kell tennünk a bűnbánat szellemének – csak a péntekeket kell megtartani húsfogyasztás nélküli napoknak. Utolsó napja, karácsony vigíliája pedig egyszerű bűnbánati nappá szelídült. Akárhogy is nézzük, a böjtölésben mindig benne van a várakozás: várjuk a jobbat, a kedvesebbet, a kellemesebbet. Hát nem a legkedvesebb a Megváltó megszületése? Éppen ezért már november 21-én elkezdjük énekelni a templomainkban (és ez a várakozás másik szintje) a gyönyörű karácsonyi katavásziát: „Krisztus születik, dicsőítsétek! Krisztus a mennyből jő, ünnepeljétek! Krisztus a földön, büszkélkedjetek! Énekeljetek az Úrnak, minden föld, és magasztaljátok őt, ó, népek!” Ősi ének ez: Nazianzi Szent Gergely (†390) karácsonyi beszédére alapozódik.
Azután itt van a beteljesedés. A családfa vagy nemzetségtábla után – amely „Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a Babilonba való elhurcolásig tizennégy nemzedék, és a Babilonba való elhurcolástól Krisztusig tizennégy nemzedék” (Mt 1,17) – már halljuk: „Jézus Krisztus születésének ez a története” (Mt 1,18). Nem csak a mi templomi várakozásunk teljesedik be. Sokkal fontosabb, hogy az emberi történelem is teljesedésbe ment, amint majd magán az ünnepen hallani fogjuk: „amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született” (Gal 4,4). Igen! Történetet hallunk az evangéliumból, nem mesét. Őseink talán éppen ezért választották erre a napra Szent Máté evangélista szövegét, nem pedig Szent Lukácsét, amely sokkal színesebb. Így a lényegre összpontosíthatjuk várakozó figyelmünket: a betlehemi barlangistálló homályba burkolózó misztériumára, amit a sötét alvilágba való nagypénteki leszállás misztériuma fog követni, hogy a betlehemi csillagnál is jobban tündöklő feltámadás misztériumában érje el csúcsát. Hogy a „különös és dicsőséges titok” végleg beteljesedjen!
Végül megláthatjuk a karácsony csúcspontját: „Velünk az Isten” (Mt 1,23). Beteljesedett várakozásunk ide torkollik. A próféta jövendölése alapján (Iz 7,14) a nép sóvárogva várta, amit mi karácsony éjjelén templomablakokat rezegtető harsánysággal éneklünk: „Velünk az Isten, értsétek meg, nemzetek, és térjetek meg, mert velünk az Isten.”
Milyen jó volna egyre tudatosabbá tenni a karácsonyi várakozásunkat a beteljesedés fényében! Csak rajtunk múlik!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..