„Hol van a zsidók királya?” – kérdezte a három napkeleti bölcs. „Te vagy-e a zsidók királya?” – kérdezte Pilátus Jézust. A főtanácsot, amelynek tagjai a vallási élet felelősei voltak, nem érdekelte ez a kérdés. Pilátus a római császár helytartója, mégis olyan foglyot hoztak elé, akit vallási tevékenységéért, nézeteiért ítélt halálra a főtanács. Fogódzópont? Kapcsolat? Beszélgetést indító közös pont? Mit keresett Pilátus? A válasz, amit kapott, egyszerre volt nyugtalanító és békés. Nyugtalanító, mert Jézus elfogadja a király címet, bár igyekszik tisztázni, milyen szempontból. Pilátus vagy a főpapok elképzelése szerint? Pilátus szempontjából válaszol: ne tartson tőle, nem az ő politikai rendszerében király. Nincs katonai hatalma, de ez azt is jelenti, hogy nem lehet őt vazallusként egyszerűen bedolgozni a római császár birodalmába, mint Heródest és sok más kis királyt, aki Róma uralma alatt helyben tevékenykedhetett. Nincsenek katonái, szolgái, fegyverei. Milyen király hát? Az Újszövetség inkább beszél uralomról („királyságról”), mint királyról. Isten országa ott van, ahol az igazságot hirdetik, és ahol hallgatnak a király, Isten szavára. Kétezer év alatt az Egyház gyakran volt abban a helyzetben, hogy császárok vagy helytartók akarták birodalmukba bedolgozni, külső pompáját meghagyva vagy akár gyarapítva, az igazságot hirdető száját azonban befogva vagy legalább lehalkítva. Jézus helytartója, a pápa ma is az evangélium szavait, Jézus igazságát hangoztatja, még ha Pilátus és a főtanács tagjai legszívesebben egyként elhallgattatnák. Hol van Isten királysága, amikor nem látszik? A világháborúban egy falu lakói hegyi barlangban rejtőztek, miközben látták, hogyan bombázzák a települést, hogyan halnak meg a közelükben katonák és civilek. A köztük lévő papot kérdezték felháborodva: „Mit csinál most Isten?” Mire a plébánosuk az erdő közeli tisztására mutatott, amelynek napsütötte szegletében a tavasz első virágai virítottak. „Isten most is folytatja mesterségét. A bombákat pedig mi csináltuk.” „Hol van a zsidók királya?” – kérdezik a bölcsek, de még okosabb azt kérdeznünk: Hol van Isten királysága? Potenciálisan köztünk, velünk van. Az igazságra hallgatni, aszerint élni, cselekedni: ez már rajtunk múlik.
