A biblia üzenete

Rengeteg hasonlat született már a világunk leírására: viharos tenger, harcmező, fölfedezésre váró terület… Olyan képek ezek, amelyek segítségével megpróbáljuk elhelyezni magunkat a létben: mi vagyunk a hajósok, a harcosok, a felfedezők. Eközben (olykor nem tudatosan) véleményt is megfogalmazunk: ez vagy az veszedelmes, ellenséges, titokzatos. A fejünkben megszülető képek alapjában határozzák meg életérzésünket és viszonyulásainkat. Ha rossz hasonlatot választunk, könnyen leszünk erőszakosak, támadók, fen­sőbb­sé­gesek vagy esetleg félelmektől sújtottak, szenvedők.
Jézus hatalmas aratáshoz hasonlítja életünk terét és idejét: termőföld vesz körül minket, amelyre eső hull, amelyet éltet a napsütés. Az emberek pedig a földbe hulló gabonaszemből sarjadó vetéshez hasonlatosak: életük folyamán alakulnak, változnak, érnek, mígnem, jó esetben, értékes és élettel teli termést hoznak. Nagyon fontos ez az alaptónus. Hiszen a Mester is tud a kockázatokról, az ellenséges erőkről, a sátánról és működése eredményeképpen az elutasításról, a bezárkózásról, az Isten és ajándéka elleni lázadásról; ő realista, nem tagadja le az árnyékokat sem. Csakhogy nem ezek vezérlik a döntéseit, nem ezek alapján lép kapcsolatba az emberekkel. Nem hatja át semmiféle búskomorság, levertség vagy éppenséggel harcias támadókedv. Szelíd tud maradni, és bizalommal, reménnyel eltelt, mert ott él benne a bizonyosság: az Atya által rábízott küldetésben járva hirdeti az evangéliumot, az Ország örömhírét, s ezért nem vallhat kudarcot. Akármi történjék is, akármennyire erősnek tűnjön is az ellenállás, végül Istené lesz a nagy győzelem. Ezért figyelmezteti az apostolokat: a nehézségek ne rettentsék meg őket, ugyanakkor a sikerek se tegyék elbizakodottá a lelküket. Az igazi öröm forrása ugyanis az, hogy a nevük föl van írva a mennyben, vagyis a hit révén Istenbe gyökereztek, s a kegyelem által az Ország jó szolgái, küldöttei lehetnek.
Keresztény hívőként el kell sajátítanunk ezt a krisztusi művészetet: a világban nem szabad meddő pusztaságot, a másik emberben pedig kiiktatandó, leküzdendő, lábunk alá vetendő ellenfelet látnunk. Lehet, hogy sok olyasmit tapasztalunk, ami ténylegesen rossz, ez azonban nem ok a panaszáradatra, a siránkozásra, a lendület és a kedv elvesztésére, legkevésbé pedig az örökös sötéten látásra. Aki az evangélium küldöttségében jár, az mindenhol és mindenkiben megtalálhatja a bő termés lehetőségét. Egy előnytelen helyzet is a javunkra válhat, egy gonosz ember kártékonysága is tanulsággal szolgálhat, a jó valamilyen esélyével. Igen, adott esetben Isten segítségével még a görbe vonalon is lehet egyenesen írni.
Az evangéliumi ember végső erőforrása és biztonsága ugyanis az öröm: „tudom, kinek hittem, és biztos vagyok benne” (2Tim 1,12), „a remény ugyanis nem csal meg” (Róm 5,5). Mi nem a pusztulásnak, hanem az aratásnak vagyunk a munkatársai!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..