A zarándoklat reneszánszát éli. Joggal merül fel mégis a kérdés, hogy miért indul el valaki egy ilyen útra. Csupán ősi vallási hagyomány ez, vagy jövőbe mutató, testet-lelket megmozdító hitmegnyilvánulás? Ahogyan Bíró László tábori püspök fogalmazott: „A zarándoklat az egész élet szimbóluma. Elindulunk otthonról, és Isten kegyelméből hazaérkezünk.” De már nem ugyanazok az emberek vagyunk, mint azelőtt.
Mi késztet egy katonát arra, hogy Lourdes-ba zarándokoljon? – tettem fel a kérdést a résztvevőknek. Néhány szóban összefoglalva a választ: a találkozás és a hitvallás lehetősége. Ilyenkor alkalom nyílik arra, hogy egymást és más országok katonáit is jobban megismerjék. Van, aki kötelességének érzi, hogy katolikusként társaival tartson. Igen, olyan is akad, aki először csak egy érdekes turistaútnak gondolja a lourdes-i zarándoklatot. Ám ő sem tudja kivonni magát az alól, ami itt megtapasztalható. A katonák beszámolói szerint egyszerre hat rá a közösség magatartása és a hely atmoszférája. Ugyanakkor egy ilyen utazás áldozat a javából, hiszen a katonák kevés szabadságuk terhére indulnak neki az útnak, amely busszal egy egész hetet vesz igénybe.
A katonai zarándoklat május 17-i, szombati magyar délelőttjének fő eseménye a keresztút és a szentmise volt. Az előbbi csodálatos környezetben vezet fel a közeli domb tetejére. „A keresztút egy hegymenet, mely szintén az élet szimbóluma. Az idősebb ember azt éli meg, hogy az élet hanyatlás. Biológiailag lehet, de lelkileg nem kell annak lennie. Az ember mélye szüntelenül emelkedhet, egészen a feltámadásig. A keresztút találkozások sorozata: Szűz Máriával, Veronikával, Cirenei Simonnal; elesések és talpra állások egymásutánja – ahogyan az élet.” E szavakkal adta meg a következő másfél óra alapgondolatait Bíró László. Elöl a nemzetzászló vonul kíséretével, majd ezt követi a kereszt, amely ott volt az eddigi összes zarándoklaton, s melyet minden stációhoz más és más résztvevő visz. Csendben, magába mélyedve vonul a magyar csoport, előtte és mögötte más nemzetek képviselői. A tizedik állomásnál hosszabban időzünk. „Ez a keresztút 1912-re készült el, adományokból” – idézi fel a múltat Berta Tibor általános helynök. „Ezt a stációt a magyarok felajánlásaiból hozták létre. A gondviselés előrelátása lehetett abban, hogy éppen az az állomás készült a magyarok támogatásából, amelynél Jézust megfosztják ruháitól. Ekkor még senki sem gondolta, hogy néhány év múlva Magyarország is hasonló sorsra jut – egy véres háború végén területének nagy részét elveszíti.” Ezen a helyen a katonai zarándoklat résztvevői évről évre azokért a katonákért imádkoznak, akik a külszolgálatban vesztették életüket.
A szentmisén felvidéki zarándokok is részt vettek. A szentírási szakaszokat megvilágítva Bíró László többek között a hitelességről, önmagunk evangelizálásáról beszélt. „Elsősorban létünkkel tegyünk tanúságot hitünkről. Az egyes helyőrségek is lehetnek Antiochiák, ahonnan kiindulva hirdetik az evangéliumot.” Az idei zarándoklat mottója: Krisztus szolgája a béke szolgája. Mert csak úgy szolgálhatjuk a békét, ha Krisztust is szolgáljuk. Mit keres tizenkétezer katona Lourdes-ban? Elzarándokolt Szűz Máriához, a béke királynőjéhez.
A szentmise végén Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára köszöntötte a résztvevőket – köztük a felvidéki zarándoktársakat. Üdvözlőbeszé-
dében Szent II. János Pál pápa 2004-es lourdes-i látogatását idézte fel. A már súlyosan beteg egyházfő azzal a kéréssel fordult a kegyhelyet felkereső zarándokokhoz, hogy tegyenek le minden fegyvert, s hunyjon ki szívükben a gyűlölet és az erőszak. „E szavak arra figyelmeztetnek bennünket, hogy van dolgunk a földön, hogy ne feledjük mulandóságunkat, és hogy embertársaink megsegítése fontos feladatunk.”
Szombat este valamennyi zarándok részvételével fáklyás felvonulás indult a barlanggal szemközti térről. A menet végighaladt a Gave de Pau folyó partján, majd a hídon átkelve bevonult a bazilika előtti térre. Közben elimádkozta a teljes rózsafüzért, melynek előimádkozói más és más nemzetek képviselői voltak. Amikor felhangzott a lourdes-i himnusz, az „ave, ave, ave, Maria” refrénnél magasba emelkedett a sokezernyi gyertya.
Az 56. Nemzetközi Katonai Zarándoklat nyitó és záró ünnepségét egyaránt a X. Szent Piusz föld alatti bazilikában tartották, igazi katonás külsőségek között. „Mindenki úgy dicséri Istent, ahogyan tudja. Az artista mutatványaival, a katona felvonulással, parádéval” – értelmezi e háromnapos különleges eseményt Bíró László. Embertársai, a többi zarándok felé pedig úgy mutatja ki megbecsülését, hogy tiszteleg a másik nemzet zászlaja és zárt rendben vonuló katonái előtt.
