 |
|
Károlyi Bernát |
1954-ben börtönben halt meg Károlyi Bernát (1892-1954), aki 1929 és 1938 között a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Rendtartomány kínai missziójának alapító vezetője, 1936-tól pedig az apostoli delegátus helyettese volt Paoking környékén. Missziós tevékenysége során az elhagyott, magatehetetlen betegeket ápolta, árvaházat alapított a családokból kitaszított lányok számára. Iskolát, orvosi rendelőt létesített, letelepítette Kínában a szatmári irgalmas nővérek rendjét, megszervezte a környék lelkipásztori szolgálatát. 1938-ban visszatért Magyarországra, ahol a misszió anyagi támogatásának szervezésén dolgozott, s újságkiadással foglalkozott. A zsidó emberek mentése idején ferences habitust adott a menekülteknek, s abban rejtegette őket. A kecskeméti rendházba befogadta a gettóba zárt zsidókat. A szovjet front előretörésekor az alföldi város köztisztviselői elmenekültek. Az élet fönntartása érdekében a továbbiakban ő irányította a várost, vezette a kórházat, összegyűjtötte a házaknál elhagyatottan fekvő betegeket, ingyenkonyhát nyitott a Dél-Magyarországról vonattal érkező menekültek számára.
1945-ben tiltakozott a kommunista rendőrség embertelen túlkapásai miatt, híre ment ugyanis, hogy a börtönbe vetetteket megalázták. 1945 júliusában ezért őt is letartóztatták. Zsidóellenességgel, izgatással vádolták, majd 1949. november 26-án végleg elhurcolták. 1950. november 18-án az államrend elleni szervezkedés ürügyén, bármiféle bizonyíték nélkül elítélték. Perében ő és társai többször megemlítették, hogy a kínzások hatására tettek beismerő vallomást. A bíróság ezt nem vette figyelembe. Az ítéletet a diktatúra vezetője, Rákosi Mátyás és a kecskeméti származású Molnár Erik igazságügy-miniszter közvetlenül hagyta jóvá. A rabtársak visszaemlékezései szerint Bernát atyát a börtönben is kegyetlenül megkínozták, de mindvégig megőrizte emberségét. Titokban gyóntatott, mindenkit bátorított, amíg a megpróbáltatások hatására a börtönben el nem hunyt.