Erzsébet nővér 1956-tól a hetvenes évekig a rend bécsi házában élt és szolgált, majd másfél évtizeden át Afrikában, Kongóban végzett missziós és apostoli tevékenységet. A rendszerváltás után rendje itthoni újraszerveződését nyolc éven át a Hermina úti közösség házfőnökeként mozdította elő. Megújult az évtizedekig szétszóratásban élő nővérek tevékenysége, utánpótlás érkezett külföldről, Lengyelországból, Indiából, Szlovéniából és Franciaországból. A templommal szomszédos telken álló egykori rendház maradt továbbra is a Vakok Intézete. A kárpótlásból átgondolt és korszerű, a rend belső életét és a templomi közösség igényeit egyaránt szem előtt tartó építkezés valósult meg. A hívő közösség létszámában megnőtt, összetételében megfiatalodott. A vasárnap reggeli misék a kilencvenes évektől a rend nyitott szellemiségének, vendégszeretetének és a miséző atyáknak köszönhetően kifejezetten családközpontúvá váltak. Évek óta igen népszerűek a misét követő agapék, baráti hangulatú együttlétek, gyerekek és felnőttek körében egyaránt. Mindeközben Erzsébet nővér az irgalmas rendiek budai kórházában lelkigondozói szolgálatot látott és lát el. Énekek, vers, zene, imádság, ajándékok, könnytől csillogó szemek – a szentmisén és a délelőtti kerti vendégségen a szeretet és hála hivatalost messze meghaladó megnyilvánulásai jól tükrözték, milyen sokat jelenthet környezetének az Istennek átadott, tevékeny élet.
