Fotó: Bókay László
Jól érzed-e magad a bőrödben? – tette föl a kérdést elmélkedése elején Varga László püspök. – Jól érzed-e magad a valóságodban, amiben élsz? És hogy érzed magad a Szentháromságban? Mindannyian el vagyunk rejtve a Szentháromságban. Ez pedig a hit titka, ugyanúgy, mint az Eucharisztia. Az Eucharisztiában Jézus van elrejtve, akkor is, ha áldozás után semmi rendkívülit nem érzünk. Jézus valóságos jelenléte független a tapasztalattól, mert a hit titka.
Ha a dolgokat a hit felől közelítjük, sokkal messzebbre juthatunk, mintha a tapasztalatból merítkeznénk: az életünkben vannak krízisek és tragédiák, de el merjük-e hinni, hogy a valóságunk Krisztusban van? Megkereszteltek minket, s onnantól kezdve mi is a Szentháromságban vagyunk. Ám kiengesztelődni Istennel és a másik emberrel akkor tudunk, ha először kiengesztelődünk saját magunkkal – hangsúlyozta a főpásztor.
Gyűlöljük, utáljuk magunkban a bűnöst, elképesztő energiát fordítunk arra, hogy rejtegessük, és kiborulunk, ha lelepleződik. Isten előtt azonban fölösleges rejtegetni a bűneinket, hiszen ő tudja, hogy bűnösök vagyunk, ugyanakkor jók is. Az ő szeretetéből lettünk, ő akarta, hogy legyünk, és szabadságot kaptunk arra, hogy szeressünk.
Isten kockáztatott, hiszen tudta, hogy fel fogunk lázadni ellene, ő ennek ellenére szeret minket, ahogyan a szülő is szereti a bűnös gyermekét.
Nehéz elhinni Isten feltétel nélküli szeretetét, mivel versenyszemléletű és üzleti alapú neveltetést kaptunk. Elhitették velünk azt is, hogy Isten csak akkor szeret minket, ha jók vagyunk. Emellett hat ránk a minket körülvevő piacorientált világ, ami rányomja bélyegét az Istennel és egymással való viszonyunkra: minden gyanús számunkra, ami ingyen van.
Ahhoz, hogy elhiggyük Isten feltétel nélküli szeretetét, elsősorban önmagunkkal kell megbékélnünk: a bűnös önmagunkkal, azzal, aki bennünk az árnyék. Máskülönben ezt az árnyékot kivetítjük embertársainkra, és vádoljuk őket azok miatt a tulajdonságok miatt, amiket magunkban gyűlölünk. Pedig Isten a bűnöst is szereti bennünk. „Jézus sorsközösséget vállalt velem, egy bűnös püspökkel, aki egyúttal meghívott szent – tette hozzá Varga László. – A Szentlélek által bennem lakik a szent is, ezért van esélyem szentté válni.”
Ha engedjük, hogy Isten egészében szeresse bennünk a bűnöst és a szentet, szerethetővé válnak embertársaink is, akik ugyanolyan bűnösök, mint mi, csak nekik „máshol szorít a cipő”.
Ha elfogadjuk a bennünk lévő bűnöst, és meg tudunk bocsátani magunknak, akkor el tudjuk fogadni embertársainkat is.
Varga László ezzel kapcsolatban a főparancsot idézte: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat” (Lk 10,27). „Ha magadat nem szereted, hogyan tudod szeretni Istent?” – kérdezte ismét a megyéspüspök, majd hangsúlyozta, nincs olyan bűn és nincs olyan erény, amivel befolyásolhatjuk Isten szeretetét. Minden misén a teljes Krisztus jön el az Eucharisztiában, és a Szentlelket sem „dekázza ki”. Ha ő ad, akkor mindent odaad, és nem vonja vissza. Ez a garancia arra, hogy mindig újra tudunk kezdeni.
A keresztények nagy hibája, hogy elkövetik a bűnt, aztán pedig elkenik, másokat okolnak érte. A keresztények 99 százaléka a bűn körül forog, mint a farizeusok. De ha állandóan csak a mások bűnével vagyunk elfoglalva, soha nem fogunk eljutni Istenhez. Nem kell a bűnt elemezni, önmagunkat igazolni, egyszerűen csak ki kell mondani: Bocsáss meg!
Aki megharagszik, az bezárja magát a negatív érzések ketrecébe. Rázzuk a rácsot, és mutogatunk a másikra. Pedig belül van a kulcs, és az van ráírva: Bocsáss meg! Ha ezt kimondjuk, nem kell tovább mutogatnunk és vergődnünk. Ez a kiengesztelődés: megadjuk a másiknak a jogot, hogy „egy levegőt szívjon velünk”. Hogyan is hangzik az imádságban? „Mi Atyánk.” Mindenki a testvérünk, de mi úgy döntöttünk, megharagszunk. Számos pszichoszomatikus betegség hátterében a harag áll. Nem véletlenül találta ki a gyűlöletre Gyökössy Endre ezt a szójátékot: a gyűl-öl és -ölet.
Ha megbocsátunk, „kiterítjük a trágyát a mezőre, amiből aztán új élet fakad”. De ehhez elsősorban magunkat kell szeretnünk, csak így tudunk kiengesztelődni Istennel és embertársainkkal. „És hogy sikerül-e? Odaát megbeszéljük” – zárta adventi elmélkedését Varga László kaposvári megyéspüspök.
