A szentmise főcelebránsa György Alfréd MI, a kamilliánus rend osztrák tartományának generális delegátusa, tartományi elöljáró volt, a koncelebráns Faragó Artúr váci egyházmegyei kórházlelkész.
Az agapé után Végh György Pál, az Országos Traumatológiai Intézet főorvosa, a közösség elnöke nyitotta meg a tanácskozást. Az előadások témája az onkológiai betegek orvosi és lelkipásztori ellátása volt.
Vachaja József belgyógyász tapasztalatai alapján beszélt az onkológiai betegek panaszairól, fájdalmairól, kezelési módszereiről, a terápiás eljárásokról. Megosztotta a jelenlévőkkel meggyőződését, hogy hidat kell építeni a hitélet és az orvostudomány között, hiszen a betegeknek az orvosok mellett nagy szükségük van lelkészekre, önkéntes beteglátogatókra is. Az orvos-beteg kapcsolatot illetően az érintések fontosságáról beszélt a főorvos. Emellett hangsúlyozta a remény szerepét a betegek életében. A remény az, amire építkezni lehet a nehéz időkben, ez az, amiben a lelkész a beteg segítségére siethet – mondta.
Faragó Artúr a betegágyak mellett szerzett lelkipásztori, lelkigondozói tapasztalatait osztotta meg a tanácskozás résztvevőivel. Elmondta, sokszor volt tanúja annak, hogy a betegeket magukra hagyta a család, amikor kiderült a gyógyíthatatlan betegség. Ilyenkor a beteg bezárkózik, az orvosoktól várja a csodát, a gyógyulást. Hosszú kísérési folyamatra van szükség ahhoz, hogy megnyíljon a lelkigondozó előtt. Ebben az időszakban sokan elfordulnak Istentől, de ha sikerül megtalálni a hangot ezekkel a betegekkel, akkor lehet éreztetni velük, hogy fontosak, lehet segíteni nekik megtalálni és ébren tartani a reményt. Egyénenként változó, hogy a betegség, a szenvedés eltávolít-e valakit Istentől vagy közelebb viszi hozzá. Kinek-kinek magának kell föltennie a kérdést: „A betegség veszteség vagy nyereség számomra?”
Az előadásokat rövid konzultáció követte, majd tanácskozással zárult a rendezvény.
Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
