Fotó: Lambert Attila
Egy olyan otthonba igyekszünk, ahol a halálos betegség túlélőit fogadják – gyerekeket családtagjaikkal együtt és felnőtteket –, hogy testi felépülésüket megtámogassák a lélek erejével. Ezúttal négy város daganatos betegek számára létesített klubjának tagjai jöttek el a Veszprém megyei faluba. A zeneterápiás foglalkozásukba csöppenünk bele. Még csupán néhány órája vannak együtt, de máris oldott hangulatban merülnek bele a játékba. Mindenki arcán ott a mosoly, és játék közben felszabadultan nevetnek. Itt senki sem szomorú – ez az első benyomásunk, és miközben ismerkedünk a házzal, mai életével, illetve hang- és videofelvételeken keresztül a létrehozójával, megértjük, miért van ez így.
Bakonyszücs kis zsákfalu a Bakonyban. Hosszú időbe telik eljutni Budapestről erre a nehezen megközelíthető településre, de már az út is élmény, ahogy a Bakony őszi színekbe öltözött vonulatai között kanyargunk kilométereken át. A háromszáz lelkes község közepén, a templom mellett kétszáz éves műemlék épület áll, a korábbi plébánia. Rajta tábla: Második Otthon – Daganatos Gyermekek Rehabilitációs Lelki Otthona. A sváb tornácos parasztházat szépen gondozott kert veszi körül, hátul medence. A tavalyi év utolsó napján elhunyt Bakos-Tóth Márta, a Tűzoltó utcai Gyermekklinika onkopszichológusa itt hozta létre 1989-ben a helyet, ahol akár egy életen át segítséget kaphatnak a daganatos betegségen átesettek. Mert bár a test meggyógyult, a lélek még maradandó sebeket hordoz, és gyógyításuk csak hosszú távú, tartós, szisztematikus munkával érhető el – fogalmazta meg Bakos-Tóth Márta a rehabilitációs munka lényegét.
A lélek gyógyulását segítő program sokrétű. Célja, hogy a súlyos megpróbáltatáson átesett ember visszataláljon a világba, régi és megújult életéhez. A terápia révén a sorstársak közeledhetnek egymáshoz, és támogató közösséggé válhatnak egymás számára. Az intézmény létrejötte óta eltelt harminc év alatt nagy változások történtek. Bakos-Tóth Márta kezdetben tábori körülmények között, az érintett szülők és a betegséget túlélt önkéntesek segítségével fogadta a családokat. A 2019 júniusára elkészült állapotot már nem érhette meg. Ma korszerű, igényes otthon várja itt a segítségre szorulókat: egy régi családi ház kiegészítésével öt lakóegységben, hét négyágyas szobában tudják fogadni a vendégeket. Esztétikus, tiszta és kényelmes minden, de nincs semmi pazarlás. A beruházás 85 millió forintba került, s a Veszprémi Érsekség mellett nagyvállalatok, köztük a Nemzeti Alapítvány, a Magyar Nemzeti Bank és a Magyar Villamos Művek, valamint magánszemélyek támogatásával valósulhatott meg. A pénz, amire szükség volt, nem elérhetetlenül nagy, az alapító élete mégis állandó aggodalomban telt, hogy meglesz-e a fedezet. Nem sokkal a halála előtt így fogalmazott: „Soha nem lehettem biztos abban, hogy összeáll-e az építkezés befejezéséhez szükséges összeg, vagy összeomlik-e velem együtt, amire feltettem az életemet.”
A mű fennmaradásának garanciája a Katolikus Szeretetszolgálat, amely az intézmény fenntartójaként az eredeti szellemben folytatja ezt az országosan egyedülálló tevékenységet, a daganatos betegek lelki rehabilitációját. Egyhetes komplex programot kínálnak itt, lelkigondozást nyújtó egyéni és csoportos terápiát. Segítő szakemberek – pap, pszichológus, zeneterapeuta, kézműves és gyógytestnevelő – vezetésével dolgoztak ki programokat. Az ellátás szociális normatívából finanszírozott, így térítésmentesen vehető igénybe – mondja Forsthoffer Erzsébet intézményvezető.
A hosszú kórházi kezelés során a betegek kiszakadnak a megszokott környezetükből, a családjukból, a gyerekek az iskolából, a kortársaik közül. Ráadásul bizonyos esetekben csak szerzett testi fogyatékosságok árán lehet őket teljesen meggyógyítani. Ezért gyógyultan is segítséget, lelkigondozást igényelnek, hogy fel tudják dolgozni, amin keresztülmentek, és vissza tudjanak illeszkedni a korábbi környezetükbe. Erre a legalkalmasabb az otthon által nyújtott, védett közösség.
A ház üzenete, hogy a reményt soha nem adhatjuk fel, és a bizonyosságot sem, hogy életünk bármely helyzetében rátalálhatunk a hitre, s ha az ember akarja, találkozhat Istennel, tökéletes, gondviselő szeretetével. „Isten mindig ad esélyt, a legkilátástalanabb helyzetben is” – vallotta Bakos-Tóth Márta.
Gyógyító erő a tevékenység és maga a közösség is. A kézműveskedés, a játék, a kirándulás, a zenehallgatás megannyi alkalmat kínál az alkotó aktivitásra, és megerősít bizonyos kompetenciákat. Sikerélményt ad, motivál, s ezáltal visszaadja a gyógyult betegnek az életét. A ház lakói új dolgokat próbálhatnak ki, segítséget kapnak ahhoz, hogy új hobbit találjanak, amit otthon is folytathatnak. Minden, ami megmozgat, ami felemel, az erősíti az immunrendszert – hangsúlyozzák a vendégek, akik egymásra figyelő, szeretetteljes közösségre találnak itt. A támogató sorstársközösség pedig óriási erőt ad. A betegek egymástól tanulják az életigenlést, a be- és elfogadást. Az önkéntesként segítő, már gyógyult társak pedig a remény jelei, bizonyítékai annak, hogy ebből a betegségből is fel lehet épülni.
A tihanyi Apró Zoltánné, Ági és a Bakonyszücsre évek óta visszajáró tiszaújvárosi Szabó Sándorné, Rozika is a közösség erejéről tesz tanúságot. Városukban mindketten daganatosklubot vezetnek, amelynek gyógyult és a kórral most küzdő betegek, valamint hozzátartozóik a tagjai. Sokat tudnak segíteni egymásnak. „Ezzel a betegséggel egyedül nem lehet megküzdeni. Az évek tapasztalata azt mutatja, aki hagyta, hogy segítsünk, itt van közöttünk” – mondja Rozika. Visszacsengenek Bakos-Tóth Márta szavai: akit nem hagynak magára, akinek megmarad a jövőképe, az erősebb lesz.
Intézményvezetőként Forsthoffer Erzsébetnek sem könnyű megélni ezt a helyzetet. Ő abból merít erőt, hogy tudja, a munkájával élményt, örömöt, megerősítést ad a segítségre szorulóknak. „Ha a vendégeink jól érzik magukat nálunk, akkor van értelme a munkánknak, hiszen – ha csak egy kicsivel is – hozzájárulhatunk a gyógyulásukhoz.”
Rozikából és Ágiból is erő és derű sugárzik, jó beszélgetni velük. Az élet nagy megmérettetés elé állította őket, de az átélt szenvedést a javukra tudták fordítani. A betegség révén erősebbek, ellenállóbbak és körültekintőbbek lettek, valódi értékek mentén gondolkodnak, és az a szándék vezérli őket, hogy a látásmódjukat továbbadják a sorstársaiknak. „Sokat köszönhetünk ennek a betegségnek, nélküle nem volna annyi barátunk, ismerősünk országszerte. Sokkal pozitívabban látjuk az életet, más lett a hozzáállásunk” – mondják.
Bakonyszücs az a hely, ahol az ember megerősödhet a megpróbáltatások után. A szeretetteljes, családias légkörben támogató közösség formálódik, gyógyul a test, és behegednek a lélek sebei. Itt senki sem szomorú.
