Fotó: Merényi Zita
Önök korábban többször tartottak már városmissziós napokat. A rendkívüli missziós hónap meghirdetését a pápai kezdeményezés ihlette?
– Amikor meghallottam, hogy Ferenc pápa rendkívüli missziós hónapot hirdetett, úgy éreztem, ez személyesen szólít meg és cselekvésre biztat minket. Akkor még a városmissziós napokra készültünk, de az új helyzet arra hívott bennünket, hogy Ferenc pápa szavának engedelmeskedve ne csak tíz napban, hanem egy egész hónapban merjünk gondolkodni. Kicsik vagyunk ehhez a feladathoz, de Isten irgalmából hasonlítunk a gyermekre, akinek van öt kenyere és két hala. Odaadjuk Jézusnak, amink van, s hisszük, hogy meg tudja szaporítani. Nem biztos, hogy látjuk majd a szolgálataink termését, hiszen a diófa, amit valaki elültet, csak néhány évvel később hoz gyümölcsöt. Jézus szavainak szellemében cselekszünk: „Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet” (Mt 28,19). Ez a küldetésünk. Úton vagyunk, mint a tanítványok, és így teszünk tanúságot Isten szeretetéről. Ebben erősít meg bennünket Ferenc pápa. Senkit nem tudunk megtéríteni, hitet sem tudunk adni senkinek, mert azt Isten teszi, de tanúságot tehetünk, engedelmeskedve Jézus parancsának.
Mi az, ami bátorítja ebben Önt, Önöket?
– A közelmúltban beszélgettem Böjte Csaba testvérrel. Elmondta: az Egyház karitatív szolgálata szépen kifejlődött. Ő maga is sokat foglalkozott nehéz sorsú gyerekekkel, és jelenleg is ezt teszi. Meglátása szerint most itt van az ideje annak, hogy az Egyház az eddigieknél erőteljesebben nyilvánítsa ki a tanítását. Ismertessük meg jobban az emberekkel Jézus örömhírét, jelenlétét a világban. Tegyünk tanúságot az embereknek Isten szeretetéről az Egyház tagjaival közösen.
Ám az emberekben gyakran furcsa kép él az Egyházról. Divatos a mondás napjainkban, hogy Isten igen, az Egyház nem.
– Az októberi missziós hónapban szeretnénk megmutatni az embereknek az Egyházat is, amelyről a napokban olvastuk a szentleckében: „az igazság oszlopa” (1Tim 3,15). Meg kell erősíteni a hívőket tanítással, buzdítással, és megismertetni az Egyházat azokkal is, akik távol áll-
nak tőlünk, de keresik Istent. Hisszük, hogy az Egyház valóban az igazság oszlopa, és mi szeretjük az Egyházat. Azzal együtt is, hogy látjuk a gyarlóságait, a saját hibáinkkal együtt. Hirdetjük, hogy Isten mindenkit szeret így is, de további igaz lépésekre hív.
A missziós hónap mennyire különbözik majd a városmissziós napoktól? Az egész országra kiterjed, vagy csak Budapestre?
– Mi csak Budapestre szerveztünk programokat, de buzdítjuk az általunk ismert közösségeket, lelkiségi mozgalmakat, hogy ők is tegyenek hasonlóképpen. Bízunk abban, hogy Ferenc pápa szavára október végéig több szentségimádást, missziós imaestet és menetet szerveznek majd szerte az országban. Nálunk lesznek ismerős programok, például 24 órás dicsőítés és Emberhalász Szeminárium, de újak is. A Pápai Missziós Művek magyarországi felelősét, Sebastian atyát meghívtuk egy vitaestre a józsefvárosi templomba, október 18-ra.
A keleti vallások iránt nagy az érdeklődés Magyarországon. Meghallgathatjuk, hogy indiai katolikus papként hogyan látja ezt a kérdést másokkal együtt. A rendezvény címe ez lesz: Nagy Vallásválasztó.
Mivel magyarázza, hogy bár sokan keresik Istent vagy valamilyen természetfeletti erőt, a többség a keleti vallásokban vagy az ezotériában, az okkultizmusban remél választ találni a kérdéseire, és nem a keresztény hitben?
– A keleti vallásokban nem kell elköteleződni, míg ha Jézusban hiszek, akkor Mesteremnek tekintem és követem őt. Manapság divat az önmegvalósítás, amiről a keleti vallások is beszélnek. A kereszténységben átadom az életemet Krisztusnak: ő megy előttem, én pedig követem. Az európai liberális gondolkodás ezt nehezen fogadja el. Azt valóban tényként lehet állítani, hogy az emberekben megvan a vallásos érdeklődés. Keresik Istent. Magam is találkoztam olyan emberrel, aki ezért kezdett el reikizni. A baj az, hogy az okkultizmus, az ezotéria egyre jobban beszippantja a transzcendens után vágyakozó embert, aki ettől egyre betegebb lesz. Nemhogy megoldódnának a problémái, inkább halmozódnak. Sajnos mi, magyarok szeretünk a divat után menni. Ha létrejön egy új lelkiségi mozgalom – akár a Katolikus Egyházon belül –, néhány évig lelkesen követjük, utána pedig a sorsára hagyjuk. A Krisztus-követés elköteleződést jelent. A városmissziós hónapban a Szociális Testvérek Társasága és az Új Aratás közösség október 17-én tartandó közös imaestje éppen erről fog szólni. Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök beszél majd arról, hogy mit jelent elköteleződni a családban, illetve szerzetesként, papként. Korunk legfőbb jellemzői közé tartozik, hogy szívesen halogatjuk a döntést, hiszen olyan sok lehetőséget nyújt a világunk. Nem tudjuk elhatározni magunkat. A döntésképtelenség azonban nem segíti a belső világunk fejlődését, mögötte ott lappang a félelem. Krisztus az, aki segít nekünk. Ha rá merjük bízni magunkat, akkor alapvetően megváltozik az életünk.
Van egy kedves hölgyismerősöm, aki egy különlegesen szép karkötőt hord a csuklóján. A múltkor, amikor hozzá akartam érni, hogy közelebbről is megszemlélhessem, rémülten szólt rám, hogy ne nyúljak az ékszerhez, mert akkor elveszíti a védelmező erejét. Szilárdan hiszi, hogy a karkötő viselésétől minden gondja megoldódik, nem érheti baj. Jézus viszont azt mondja: „Vedd fel a kereszted, és kövess engem.” A mai világ retteg a legkisebb szenvedéstől is.
– Ez így van. Ám az életünk nagy kérdéseire senki más nem tud választ adni, egyedül Jézus Krisztus. A halál utáni élettel kapcsolatos kérdésünkre is ő maga a válasz, hiszen ő az egyetlen, aki visszajött a halálból. Élete vége felé Buddha azt mondta: egész életemben az igazságot kerestem. Jézus viszont vallotta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Minden más alternatíva csak egy-egy ösvény. De hová vezetnek? Egyedül Jézus az, aki a mennyei Atyához visz minket. Ezért fontos számunkra a hit. Amikor Jézus itt járt a földön, nem volt még filmfelvevő vagy diktafon. Pedig minden szavát rögzíthettük volna, és ma a hanglejtését is felidézhetnénk. Ám nekünk a hitben, a bizalomban kell növekednünk, ez a mi éltető erőnk. Isten országa kapcsolat: Istennel és a társainkkal. A mai ember azonban tele van lelki sebekkel. Nehezen bocsátunk meg a másiknak, sok házasság romokban hever. Kívülről szépnek látszik sok minden, belül viszont gennyesek a sebek, és lassan gyógyulnak, mert Jézust, aki valóban gyógyít, sokan elutasítják. Ő arra hív minket, hogy higgyünk, ezért nem tehetünk mást, mint amit az apostolok, a tanítványok és a szentek tettek: tanúságot teszünk Isten országáról. És van itt még valami, amiről fontos említést tenni.
A rendszerváltás előtt még a saját szüleimnek sem mondhattam el, hogy titokban tagja vagyok a Szociális Testvérek Társaságának. A szorongatás időszakában sokkal jobban össze kellett szednünk magunkat, nagy hitre volt szükségünk. Most pedig, amikor szabadabb helyzetben élünk, könnyebben elengedjük magunkat. Radikálisan, de krisztusi szellemben kellene keresztényként élnünk. Sokan vannak ma azok, akik hiteles embereket keresnek, olyanokat, akik segítenek eligazodni a hit dolgaiban.
A közelgő missziós hónap nemcsak a programokról szól, hanem felhívás, ébresztő minden katolikus ember számára: neked küldetésed van. Ott a szomszédod, a rokonod, a barátod, merj elindulni felé. Nem azt kérjük, hogy prédikálj, de legalább egy mondatot szólj a hitedről! Néhány hónappal ezelőtt az egyik szomszédom szívinfarktust kapott. Éppen akkor érkeztem a ház elé, amikor betolták a mentőbe, a felesége ott állt mellette. Volt még annyi időm, hogy megígérjem neki, imádkozni fogok érte. A férj felépült, s azóta is kapcsolatban vagyok velük. Küldetésünk megértetni a másik emberrel, hogy Isten valóban szereti őt. És rá kell mutatnunk az életében arra a pontra, ami egyértelműen bizonyítja, hogy ez valóban így van. Sokszor egyetlen mondat is elég lehet. Hinnünk kell abban, hogy a Szentlélek megerősít bennünket. Sajnos azonban olykor nehezen szólalunk meg. A missziós hónap arra hív minket, hogy imádkozzunk, és a Szentlélek segítségével szólaljunk meg, tanúságot téve Jézusról.
