Az otthon parkjában szabadtéri kápolnát állítottak fel. Az érkezők egy molinón ezt olvashatták: „Uram, jó nekünk együtt lenni!” E mottó jegyében telt a nap.
A meghívott vendégek, valamint Radnainé Egervári Ágnes, a szeretetszolgálat főigazgatója és kollégái, a szervezet más otthonainak intézményvezetői és munkatársai is örömmel fogadták el a meghívást, és megtisztelték jelenlétükkel a verőcei otthon lakóit és dolgozóit.
A szentmisét Beer Miklós püspök, apostoli kormányzó mutatta be. A résztvevőket a liturgiára harangszó hívta, amely kifejezte e rendkívüli nap valódi tartalmát. Hiszen harang szól, amikor örömhírt közlünk, és akkor is, amikor búcsút veszünk valakitől. Ezen a napon öröm töltötte el a szíveket, mert együtt lehettek azok, akik az emberek szolgálatának nehéz, ám igen szép hivatását választották. S helye volt ezúttal a szeretetteljes búcsúzásnak is, hiszen elköszöntek Lőrincz Jánosnétól, a Migazzi Otthon intézményvezetőjétől és férjétől, akik befejezték több évtizedes szolgálatukat, és nyugdíjba vonultak a munkával töltött évek után.
Radnainé Egervári Ágnes megköszönte az intézményvezetőnek és férjének szeretetteljes szolgálatukat, amelyet az idős lakók érdekében, szinte állandó készenlétben végeztek. A főigazgató a következő szavakkal fordult Lőrincz Jánosnéhoz: „A mai családi napot különlegessé teszi a tény, hogy tavasszal bejelentetted: leteszed az intézményvezetői feladatot. Így ma, ezen a szép napon nyugdíjba vonulásod alkalmából egy emberöltő, egy egész élet hűséges és kitartó munkáját is méltatjuk” – fogalmazott a szeretetszolgálat vezetője, majd hozzátette: „Hordozói vagyunk testvéreinknek.” Felidézte Székely János püspök szavait, aki egy történetet mondott el a szolgálat alapításának 75. jubileumán. Egy kilencéves gyermek, valahol Dél-Amerikában egy másik kisgyermekkel a hátán, izzadva kaptatott fölfele a hegyen. Egy amerikai turista megkérdezte tőle, nem nehéz-e neki ez a teher. Megdöbbenve válaszolt: »Nem teher ő, hanem a testvérem!«”
Egymást érték a köszöntések és a köszönetek. A szeretetszolgálat otthonainak vezetői egyenként búcsúztak Lőrincz Jánosnétól, méltatva az együtt töltött munkás napok és a közösen átélt ünnepek jelentőségét. Majd Verőce polgármestere, Grauszmann György bejelentette, hogy a község képviselő-testülete Szent István ünnepén Verőcéért érdemérmet adományoz Lőrincz Jánosnénak, a település szépkorú közösségéért, a Migazzi Otthon lakóiért végzett fáradhatatlan és szeretetteljes szolgálatáért. Felolvasták Rétvári Bence parlamenti államtitkár köszöntőlevelét is, majd az otthon munkatársai mondtak köszönetet búcsúzó vezetőjüknek. A dolgozók elismerésként föladták rá Szent Erzsébet rózsás kötényét.
Végül Lőrincz Jánosné mondott köszönetet munkatársainak áldozatos szolgálatukért, és Radnainé Egervári Ágnes főigazgatóval együtt átadta „Az Igen embere” oklevelet azoknak a dolgozóknak, akik többet tettek a kötelességüknél.
Lőrincz Jánosné Assisi Szent Ferencet idézte: „Előbb csináld meg azt, ami szükséges, utána azt, ami lehetséges, és máris azt fogod tenni, ami lehetetlen.” Így búcsúzott: „Az otthon falai sok emléket őriznek. 64 évből 37-et szolgáltam itt. Az Úr kegyelméből megismerhettem az otthon alapítóját, azokat, akik megálmodták ezt az intézményt. Németh Erzsébet Sabella nővértől vettem át az intézményvezetői szolgálatot, s az otthon második vezetőjeként igyekeztem helytállni. Az életutamra és az emberek szolgálatában való elkötelezettségemre nagy hatással volt Zalán Kató szatmári irgalmas nővér és Virányi Ottó piarista atya, a szeretetszolgálat akkori igazgatója, aki a könyvét nekem dedikálva a következőket írta: »Istenem, aki annak idején meghívtál, és elküldtél szolgálni, engedd, hogy ezután is összetartsam mindazok kezét, akikhez üzenetként küldtél engem«. Igyekeztem ebben a szellemben élni.”
Az intézményvezető zárszóként arra kérte munkatársait, hogy segítsék az új vezetőt, mert a lakók érdeke és a szívükbe ültetett szeretet is ezt kívánja. Shakespeare egy gondolatával köszönt el: „Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szeretünk, azt nem feledjük el.”
Forrás és fotó: Katolikus Szeretetszolgálat
