„Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől?” (Róm 8,35) – hangzott el Szent Pál apostol kérdése a felolvasott szentleckében. Ehhez kapcsolódott Veres András megyéspüspök homíliája, amelyben hangsúlyozta: Apor Vilmos életét az isten- és emberszeretet jellemezte, s e kettő együtt jár. Sok okot találunk, mentségeket keresünk, hogy ne kelljen úgy szeretnünk, ahogyan Jézus tanította. Apor Vilmos szerette Istent, azért tudta szeretni az embertársait is. A két világháború között Gyulán volt plébános, ahol a ma elképzelhetetlen szegénységet igyekezett enyhíteni. Ez akkoriban sem volt egyszerű feladat; a segítők körül óhatatlanul felüti a fejét az emberi gyarlóság, az irigység és a rosszindulat, ám ő mindezek ellenére állhatatosan munkálkodott a szegények javára.
A megyés főpásztor egy, a labdarúgásból vett példával folytatta beszédét: a csapatkapitányok először az ügyesebbeket válogatják be a csapatukba, de lehet, hogy még ez is kevés. Mi egy életet akarunk megnyerni, nem csupán egy futballmeccset. Éppen ezért minden körülmények között arra kell törekednünk, hogy Isten velünk legyen, benne legyen a csapatunkban. Akkor is érhet bennünket baj, de Isten örömre teremtett minket. Akik Istent akarják szeretni és ismerni, azok a nehézségek ellenére sem fognak reménytelenül elkeseredni.
„Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség? Ruhátlanság, életveszély vagy kard?” (Róm 8,35.) Sokan elszakadnak, látjuk, s nem is kellenek ehhez nagy dolgok: »fáradt vagyok, nem megyek misére«; »segíteni kellene a szüleimnek, de nincs kedvem«; »van elég pénzem, nincs nekem szükségem Istenre« – halljuk nemegyszer. „Ha csalódtál Istenben, vizsgáld felül, milyen istenben hittél eddig!” – idézte a megyéspüspök Szent-Gály Kata írót, költőt. Igyekezzünk tehát mi is megvalósítani az isten- és emberszeretet programját! – zárta beszédét a főpásztor.
Az ünnepi szentmise után Veres András püspök megáldotta az iskola alsó tagozatának felújított épületét, majd a közelben lévő püspöki kastélynál a 7. osztályosok emlékműsort mutattak be, Horváthné Boros Andrea és Madarász Afrodité tanárnők vezetésével. A szentmisén és az ünnepségen közreműködött az iskolai énekkar, Gödri Dániel vezetésével.
A kastélyban tartott megemlékezésen fölidézték Boldog Apor Vilmos püspök életét és Szanyban ma is élő emlékezetét. Tóth Tibor igazgató a köszöntőjében úgy fogalmazott: boldogok, akik személyesen is ismerték a vértanút. Apor Vilmost 1915-ben szentelték pappá. Püspöke ezekkel a szavakkal küldte első papi állomáshelyére: „Légy magad a jó cselekedetek példája a tanításban, feddhetetlenségben, méltóságban!” Egész életében ennek megfelelően igyekezett élni.
Szanyban is voltak a győri püspökséghez tartozó birtokok, és az egyházmegye főpásztorai – így Apor püspök is – többször tartózkodtak a szanyi püspöki kastélyban. Az ünnepségen a diákok felolvastak néhányat a helybeliektől gyűjtött visszaemlékezések közül. Ezek mind Apor Vilmos püspök kedvességéről, közvetlenségéről, nagylelkűségéről és természetszeretetéről szóltak.
Az ünnepi műsor befejezéseként az egykori püspöki kastély falán lévő emléktáblánál koszorút helyezett el Veres András megyéspüspök, Henczel Szabolcs szanyi plébános, Schöffer Tibor, az egyházközségi képviselő-testület világi elnöke; Németh Gergely polgármester, Funtek János jegyző, Tóth Tibor iskolaigazgató és Varga Viktória igazgatóhelyettes.
Forrás és fotó: Szent Anna Katolikus Általános Iskola; Győri Egyházmegye
